Wachter Jenő
(1887. július 1., Pécs – 1907. augusztus 8., Magas-Tátra, sírja Pécsett a városi temetőben)
Hegymászó, bölcsész hallgató.
Jól beszélt németül és angolul, az egyetemen orosz, szanszkrit és tibeti
nyelvet tanult. Kőrösi Csoma Sándorra emlékeztető aszkézissel készült
Belső Ázsiába.
Már fiatalon megismerkedett az alpesi irodalommal.
Olvasottsága és különleges memóriája révén minden apró részletet megjegyzett;
pl. egy beszélgetés alkalmával Jordán Károly
azt hitte, hogy járt a Matterhornon.
Először az Alpokban mászott vezető nélkül nehéz utakat.
Megmászta a Zwölferkofel-t, a k. falon a Grosser Greiner-t, a Fusstein
Olperer-t, a Grossglockner-t s járt a Hochschwab csoportban.
1907-ben lett az Osztrák Alpin Klub tagja. Kora legjobb sziklamászója lett.
Egyetemi tanulmányait 1905. szeptemberében a pécsi jogakadémián
kezdte, de mivel ez nem kötötte le, ezért 1906. januárjában már a
pesti tudományegyetemen hallgatta a geológiát és a földrajzot.
Valószínűleg az 1906-os tátrai mászásai elismeréseként
választották 1907. szeptember 29-én az őszi vándorgyűlésen
(hagyomásosan ez volt az évi rendes közgyűlésük)
az MTE Egyetemi Osztály főjegyzőjévé. A hegymászásnak új híveket toborzott.
A Tátrában csak két szezont mászott, 1906-ban és 1907-ben,
Horn Károly Lajos és
Serényi Jenő társaságában.
Ez volt a híres Serényi-Wachter-Horn "Tátrai triász".
Túráiból:
- Középső-Menguszfalvi-csúcs (Kolbenheyer-csúcs) a Vadorzó-hágóból a
a Häberlein által leírt útirányon, ez volt a csúcs harmadik megmászása,
(Wachter Jenő egyedül, 1906. július 17.)
- Jeges-tavi-csúcs, a Jeges-tavi-hágón átkelve ment le Felső-Hágiba,
közben mászta meg a csúcsot, (Wachter Jenő, egyedül, 1906. július 18.)
- Gyömbér Zólyombrézóból, (Horn K. Lajos, Serényi Jenő és Wachter Jenő,
1906. augusztus 9.)
- Kopki d. gerince I. és II. tornyának első megmászása, (Horn K. Lajos,
Serényi Jenő és Wachter Jenő, 1906. augusztus 12.; a további III.–VI.
tornyokat 1907. augusztus 4-én mászták meg)
- Tátra-csúcs és a Tengerszem-csúcs a Hunfalvy-hágóból, (Horn K. Lajos,
Serényi Jenő és Wachter Jenő, 1906. augusztus 13.)
- A Kis-Tarpataki-völgyben kísérlet a Téry-ház elérésére (26.), másnap (27.)
sível járták be az egész Nagy-Tarpataki-völgyet, (Hruby Ede és Wachter Jenő,
1907. március 26-27.)
- Kopki d. gerince III.–VI. tornyának első megmászása, (Horn K. Lajos,
Serényi Jenő és Wachter Jenő, 1907. augusztus 4.)
- Márta-csúcs dk. gerinc a Keleti-Meredély-csorbából a csúcs középső ormára
– a későbbi Wachter-torony, (Horn K. Lajos, Serényi Jenő és Wachter Jenő,
1907. augusztus 5.); az elnevezést Janusz Chmielowski indítványozta Wachter
tragédiája után
- Márta-csúcs főorma új úton a két orom közti kéményben; leereszkedés a dny.
falon szintén új úton egyenesen a Jeges-tóhoz, Horn K. Lajos, Serényi Jenő és
Wachter Jenő, 1907. augusztus 5.)
- Menguszfalvi-gerinc elsőként a Vadorzó-hágóból a Hincói-hágóig, majd le a
Halastóhoz, (Horn K. Lajos, Serényi Jenő és Wachter Jenő, 1907. augusztus 6.)
- Barát, lemenetel a Chałubiński-kapun és a Kapor-hágón keresztül a
Poprádi-tó melletti Majláth-menedékházba, Horn K. Lajos, Serényi Jenő és
Wachter Jenő, 1907. augusztus 7.)
- Simon-torony, 9. megmászás, (Horn K. Lajos, Serényi Jenő és Wachter Jenő,
1907. augusztus 8.);
A Simon-toronyról ereszkedve a kötélgyűrű szakadása
miatt zuhant le és veszítette életét.
A kötélgyűrűt Klemensiewiczék hagyták
ott három nappal azelőtt (1907. augusztus 5-én), amikor elsőként
ereszkedtek le a ny. gerincen, és erre a tényre (hogy a gyűrű ott
van) fel is hívták a Majláth-menedékházban a figyelmüket. Utóbb
kiderült – mivel a kötélgyűrűt magukkal hozták, ami az 1931-es
Országos Turista Kiállításon a kiállított tárgyak között szerepelt is
–, hogy a minősége meglehetősen silány volt (ez Horn K. Lajos
publikált megállapítása volt). Ott akkor közösen
a lengyelekkel megfelelőnek itélték a
leereszkedéshez, és közös elhatározásból fűzték át ezen Król kötelét
az ereszkedéshez. Wachter Jenő ötödikként ereszkedett, a leírások
alapján a súlya és az ereszkedésének egyéni iránya, valamint módja
következtében szakadt el a kötélgyűrű (persze ez nem mentesíti a
lengyelek silány gyűrűjét), és mivel saját kérésére nem volt felülről
még egy kötéllel biztosítva, mint a többiek, ezért le is zuhant a
szakadáskor. Holtestét 1907. augusztus 9-én szállították le Batizfalvára,
majd a következő napon Pécsre, ahol 12-én temették el a városi temetőben a
családi sírboltba.
Halála után jelent meg egyetlen cikke:
De excelsis, (Turisták Lapja, 1907., 8-10. szám);
emlékezés a Tátra-csúcsra vezető túrájára, hegymászó gondolatokkal.
A magyar turista és hegymászó társadalomban Wachter Jenő halála éles polémiát
váltott ki a hegymászás módjáról, mikéntjéről. A vita az MTE Egyetemi
Osztályának az MTE-ből való kiválásához és a
BETE megalapításához vezetett.
Emléktábláját, melyet Lővy Mór leplezett le,
egy nagy kőre helyezték el a Poprádi-tótól a Tengerszem-csúcsra vezető út
mentén, Jankovich Marcell lírai szövegével:
WACHTER JENŐ
bölcsészettanhallgató
+ Simontorony 1907. aug. 8.
EMLÉKÉNEK
bajtársi kegyelettel
a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület
Láttunk az ihlet, a lelkesedés pillanatában
Az örömök tiszta forrásánál ...
Szilaj voltál, mint bérci zerge ...
Elszakadtál tőlünk ...
Könnyeink kísérnek ...
Az emléktáblát később a Poprádi-tónál létesített Szimbolikus temetőbe
helyezték át. Rögtön halála után a Márta-csúcs tűhegyes középső ormát
Wachter-toronynak nevezték el Janusz Chmielowski indítványára.
Irodalom:
- Serényi Jenő, Taternik 1907., 5. szám,
- név nélkül Roman Kordys cikke: Katastrofa na Zabim Koniu, Taternik,
1907. 5. szám,
- Horn K. Lajos és Serényi Jenő, Turisták Lapja, 1907., 8-10. szám,
- Hajts Béla, MKE Évkönyve 1908.
- http://komarnicki.hu/
Wachter Jenő
Wachter Jenő emléktábla
balról: Rokfalusy Lajos, Maurer Endre, Kregczy Tibold, Maurer Artúr
Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska,
Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 1309. o.]
[Magyar Turista Lexikon, szerkesztette Polgárdy Géza, Budapest 1941., 224. o.]
[Beszámoló a Magyar Földrajzi Társaság Hegymászó Szakosztályának
1978 évi működéséről, Budapest 1979., 1. o.]
[Beszámoló a Magyar Földrajzi Társaság Hegymászó Szakosztályának
1979 évi működéséről, Budapest 1980., 80. o.]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]
[Kunos Gábor, személyes közlés]