(1598. december 6., Neisse, Szilézia -- 1650. augusztus 21., Kakaslomnic, Szepes m., sírja az evangélikus templomban)
Orvos és természettudós. Orvosi diplomáját
1620-ban szerezte Basel-ban, Svájcban, majd Sziléziában
gyakorlóorvos. 1622-ben Késmárkon telepedett le, városi
orvosként. 1623-ban megözvegyült, 1626-ban újranősült
és Kakaslomnicra költözött. Ezután Bécsben
II. Ferdinánd személyes orvosa lett, 1631-ben füvészkertet
létesített, ezért 1631-ben II. Ferdinándtól
magyar nemességet kapott (német nemessége már
megvolt) és az ab Hortis nemesi előnevet (ab Hortis = füvészkerti).
A császár 1637-ben bekövetkezett halála után
visszatért a Szepességbe, Kakaslomnicra, bár III.
Ferdinánd alatt is megvolt a királyi orvos címe.
Az orvostudományon kívül foglalkoztatta a botanika és az ásványtan: nagy ásványgyűjteménye volt. Frölich Dávid kortársa, hozzá hasonlóan járta a Tátrát, először 1640-ben, de úticéljait nem ismerjük.
1640-ben kezdte gyártani a törpefenyőolajat, az úgynevezett magyar balzsamot, 1640-50 között ő találta fel a borókafenyőolajat, az úgynevezett kárpáti balzsamot. Ez olajakat az orvostudomány sokáig több betegség gyógyítására használta.
Két munkája kéziratban maradt meg. A munkákat bizonyára németül írta, de címüket latinul idézik. Az első De gemmis Hungariae a magyarországi (tátrai?) drágakövekről és féldrágakövekről szól, a másikban De Balsamo Hungariae Carpathico a már említett olajakról. Mindkét kézirat sokáig volt utódai kezében, de aztán (1700 ? után) elvesztek. Egy változat szerint lengyelekhez kerültek, másik szerint még Augustini életében németül kerültek volna kinyomtatásra, de ez a szerzőnek állítólag nem sikerült és a kéziratok Augustini más könyveivel együtt lengyelek kezébe kerültek. A mai napig sem a kéziratok, sem a munkák nyomtatásban megjelent formája nem került elő. Az viszont tény, hogy az olajakról írt munkájából különböző szerzők szószerint idéztek (Fischer Dániel 1717, Rzaczynski Gabriel 1736, Czirbesz András 1772 és Johann P. Breyne 1721 előtt).
Megemlítendő még, hogy Augustini dédunokája ifj Augustini Sámuel 1773-ben saját neve alatt adott ki két munkát a magyarországi drága- és féldrágakövekről (többek között a Tátrában, Szepességben és Liptóban találhatókról), de nem tudjuk, hogy használta-e munkájához dédnagyapja e témájú művét.
Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska,
Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 37. o.]