(1729. augusztus 5. vagy 26., Kakaslomnic, Szepes m. -- 1792. március 5 vagy 10., Szepesszombat)
Augustini ab Hortis Keresztély
dédunokája, jogász, teológus, szenvedélyes
ásványgyűjtő.
1746-tól Eperjesen jogot, majd teológiát végzett. 1754-től a wittenbergi,
utána a berlini egyetemen folytatta tanulmányait. 1757-ben hazatért.
1758-1792 között a késmárki
Líceum oktatója és igazgatóhelyettese., 1761-1792
között evangélikus lelkipásztor Szepesszombaton.
A Tátra gyakori látogatója, bár úticéljait
nem ismerjük. Nagy ásványgyűjteménye volt.
1772-1782 között több cikket, művet jelentetett meg,
ezek közül némelyik a Tátráról (következetesen
Kárpátoknak nevezi), valamint Szepességről
és Liptóról összegyűjtött régi
ismeretek kincsestára.
Ásványtannal három nagy műve foglalkozik:
A mai napig legjelentősebb műve a régi tátrai arany- és kincskeresőkről, varázslókról szól:
A két utóbbi munkát a Zipser Bote (1901-ben) és a Karpathen Post (1900-ban) újra közölte. Egy másik munkájában:
kiegészítette Czirbesz András 1772-ben írt munkáját. Ezen kívül megjelent egy cikke a magyarországi cigányokról (u.o. 1775-ben), két cikke a szepességi régészeti leletekről (u.o. 1772).
Publikált és kéziratban maradt tátrai vonatkozású munkáit Czirbesz András használta fel, sőt a Tátráról író szerzők egészen a mai időkig, másod- és harmadkézből idézve belőlük, gyakran nemcsak címét és más bibliográfikus adatait hasznáják fel, hanem magát a szöveget is.
Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska,
Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 38 o.]
[Magyar Életrajzi Lexikon, első kötet A-K, Akadémiai kiadó, Budapest 1967., 62. o.]