(1857. május 30., Késmárk, Szepes m. -- 1916. január 16., Budapest, sírja Késmárkon)
Orvosi oklevelét 1879-ben szerezte a budapesti Tudományegyetem
Orvosi karán, majd három esztendőt az egyetem kórbonctani
intézetében töltött tanársegédként.
1882-től Késmárkon magánorvos, városi
tanácsos. 1896-ban az elsők között alkalmazta a
röntgensugarat terápiás és diagnosztikai céllal.
A Szepességi Orvos- és Gyógyszerész Egyesület
által fenntartott röntgenlaboratóriumot vezette, s elsősorban
a magzati fejlődést tanulmányozta röntgenfelvételeken.
Az Egysület titkára, évkönyvének szerkesztője.
1906 március 13-ával a budapesti röntgenlaboratórium
vezetésével bízták meg, amely a Szövetség
utcai Poliklinika két helységében működött.
Ezen intézet teljes neve a budapesti Rajzoló-, Fényképező-
és Röntgenlaboratóriuma volt. Itt dolgozta ki a reliéftechnikát,
amelyet világszerte átvettek, csak egyes hazai körök
utasítottak el. Intézetét 1914-ben az orvosi kar központi
épületébe helyezték át. 1909-ben a radiológia
magántanára, 1910-től első hazai előadója,
1914-től rendkívüli tanár lett. A csontfejlődésre,
a mozgásokra vonatkozó röntgenvizsgálatai nemzetközi
hírnevet szereztek neki, bár a röntgenkép plaszticitására
vonatkozó elgondolásai vitákat váltottak ki.
Halálát sugárbetegség okozta. A Magyar Radiológusok
Társasága 1964-ben évente kiosztásra kerülő
Alexander Béla-emlékérmet alapított. 1959-ben
avatták fel mellszobrát Münchenben a világ legjelentősebb
radiológusok panteonjában. 1967-ben róla nevezték
el a budapesti Radiológiai Intézetet. 1967-ben emléktáblát
helyeztek el késmárki szülőházán
(Zahradná ulica 6).
Fő műve:
Orvosi publikációi száma 100 körül van, főleg radiológiai témában.
A Tátra nagy szerelmese volt, verseket írt róla, néhány megjelent a Karpathen-Post-ban. Költői tevékenységét Lám Frigyes: "Dr Béla Alexander (1856-1916). Ein Zipser Mundartdichter, (Karp. Post, 57, 1936, 4-5. számban)" méltatta.
Irodalom: