Híres hegyvezető, hegyimentő. Árvaként zakopanei gazdáknál, juhászoknál dolgozott, majd a Felvidékre ment munka után. 1873-ban katonai szolgálata után visszatért Zakopaneba pont a kolerajárvány idején. Nagy áldozatkészséggel törődött a betegekkel és temette a halottakat. A járvány után ácsként dolgozott, egyidőben orvvadász is volt a Tátrában. Hírnévre azonban hegyivezetőként tett szert.

A hegyivezetést az akkori híres hegyivezetők: Sieczka Maciej, id. Tatar Szymon, id. Wala Jędrzej és ifj. Wala Jędrzej segítőjeként kezdte. Egyedül is járta a Tátrát, hogy jobban megismerje. A hegyi terepen különleges tájékozódási képességgel rendelkezett és kora egyik legjobb mászója volt. 1886-ban I. osztályú hegyivezető lett és 1898-ban -- miután ifj. Wala Jędrzej véglegesen elköltözött Zakopaneból -- mindenki Klimek Bachledát tekintette a legjobb hegyivezetőnek és a "tátrai hegyivezetők királyának" vagy "Tátrai Sasnak" nevezték. Kiemelkedő jellembeli tulajdonságok összességével rendelkezett: tapintatos, jómodorú, bátor és megfontolt, áldozatkészséges, tanulékony, dolgos, tisztességes volt. Nagyon sok turista és hegymászó túratársa volt, ezek közül: Karol Potkański, Edmund Cięglewicz, Jan Fischer, Kazimierz Tetmajer, Ferdynand Hoesick, Stanisław Eljasz-Radzikowski, Franciszek H. Nowicki, Janusz Chmielowski, Mieczysław Karłowicz, Walenty Gadowski.

Nagyon sok új tátrai utat mászott, pl.:

• Lomnici-csúcs, d. fal lejövetel, 1888.,
• Bibircs, a négy toronyból kettőn először, 1892.,
• Ganek, dk. gerinc a Ganek-résből, (Kleczyński W. -- Bachleda K. vezetővel és Gąsienica J. poggyászhordóval, 1895. augusztus 11.),
• Ruman-csúcs, (Chmielowski J. -- Bachleda K. és Bachleda Tajber J. vezetőkkel, 1902. szeptember 27.),
• Markazit-torony, dk. gerinc a Pfinn-kilátótól, (J. Chmielowski, Jordán K. és J. Nowicki -- K. Bachleda, id. Spitzkopf P. és St. Stopka vezetőkkel, 1903. augusztus 14.)
• Ruman-csúcs, a Ganek-résből az ény. gerinc megkerülésével, (Karlowicz M. -- Bachleda K. vezetővel, 1906. szeptember 6.),
• Kacsa-völgyi-csúcs, d. fal a Batizfalvi-völgyből a fal jobb felén, (Chmielowski J. -- Bachleda K. vezetővel, 1904. október 5.),
• Hátsó-Barát, ny. gerinc a Hátsó-Szmrecsini-csorbából, (Chmielowski J. -- Bachleda K. vezetővel, 1904. szeptember 13.),
• Zerge-bástya, a Zerge-csorbából a ny. gerinc megkerülésével, (Gadowski W. Bachleda K. és Wawrytka J. vezetőkkel, 1904. június 18.),
• Barát, második megmászás,
• Simon-torony, második megmászás,
• Gerlachfalvi-csúcs a Karcsmar-folyosón, első téli megmászás résztvevője, 1905.,
• Bisztra, Nyugati-Tátra, első téli megmászás, 1905.,
• Jeges-tavi-csúcs, dny. gerinc a Jeges-tavi-hágóból, (J. Chmielowski, Jordán K. -- K. Bachleda, J. Marusarz vezetővel, 1905. július 29.)
• és még sok más.

Ahogy Mariusz Zaruski 1909-ben megalapította a lengyel Tátrai Mentőszolgálatot, Bachleda a szolgálat egyik legaktívabb és leginkább áldozatkész tagja lett. Életét is mentés közben veszítette el: 1910 augusztusában Stanisław Sulakiewicz a Jávor-csúcs é. falában kiesett. Amikor a mentőcsapat többi tagja az eső és hideg okozta kimerültség miatt többé nem tudott mászni, az akkor 61 éves Bachleda a mentőcsapat vezetőjének utasítása nélkül is tovább kereste a sebesültet. A Jávor-gerinc legfelső csorbájából, a Leghátsó-Jávor-csorbáról lezúduló kőlavina okozta halálát.

A zakopane-i újtemetőben temették el, sírján ez a felirat áll: "Poświęcił sie i zginał (Önfeláldozásával hunyt el)". Emléktáblája a Poprádi-tó melletti Szimbolikus-temetőben is megtalálható, az emléktáblát ide annak eredeti helyéről, a Jávor-csúcs tövéből, helyezték át. A másik emléktáblája a zakopane-i pályaudvar falán található. Zakopane-ban van egy Klimek Bachleda utca is: a Gubałówka lejtője alatt a Gładczański-patak jobb partján.

Személyét több tátrai turista és hegymászó útleírásában is megörökítették (pl. J. Chmielowski és M. Karłowicz), továbbá a nekrológokban, sőt versekben is (Jan Kasprowicz, Zygmunt Lubertowicz, Mieczysław Opałka, Stanisław Nedzy-Kubinec, Stanisław Gąsienica-Byrcyn és mások) és elbeszélésben pl. Jal Kurka A Tátra hercege című művében. Életéről Julian Reimschüssel színdarabot is írt Klimek Bachleda a Tátrai Sas címmel, ezt 1959-ben mutatta be Zakopane-ban a helyi színtársulat. A drámában Józef Wawrytka, az 1910-es mentőakció résztvevője, szerepét saját maga alakította. 1973-ban más szereposztásban újra bemutatták.

Bachleda volt a nagy hegyivezető és áldozatkész hegyimentő. Tevékenysége kezdetén Zakopane-ba csak lovasszekéren lehetett eljutni, halálakor a Tengerszemhez már autók jártak. Chalubiński Tytus-szal és Stolarczyk Józef-el Zakopane és a Tátra legendás alakjaihoz tartozik.

Irodalom:

• Janusz Chmielowski: Taternik 1910., 5. szám,
• Edmund Cięglewicz: Czas 1910., 371 szám és Ziemia 1910., 37. szám,
• Ferdynand Hoesick: Pamietnik Towarystwa Tatrzańskiego (Kraków), 1911.

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 109. o.]