Bally János

(1884. szeptember 10. -- 1975. április 07.)


      Apja Bally István miniszteri osztálytanácsos a Kereskedelmi Minisztériumban. Anyja Huber Katalin, egy budai vendéglős lánya.
      A Ludovika Akadémia elvégzése után honvéd tiszt. Első állomáshelye Orsova, majd Gyula. 1914-ben századparancsnokként kerül a harctérre. Przemyslnél súlyos könyöklövést szenved. Felépülését követően katonai földrajzot oktatat a pécsi, majd budapesti hadapródiskolákban. A huszas évek elején Békés város katonai parancsnoka, majd polgári pályán helyezkedik el. Először a budafoki Palugyay borpincészetben, majd különböző szakvizsgák letétele után építésvezető a Gerő és társa építési vállalatnál. Többek között a lilafüredi Palota-szálló építkezésénél dolgozott.
      A harmincas években ismét a hovédség kötelékébe lép. Mivel rokkantnak minősül, a honvéd tiszti üdülők építkezéseinek vezetését bízták rá. Így került Kőszegre is, ahol évekig a felépült üdülő vezetője. A harmincas évek második felében a Honvédelmi Minisztérium Jóléti Osztályán teljesít szolgálatot.
      Ezekben az években a második feleségével, Hugyecz Líviával tevékenyen kapcsolódik a BbTE turista szakosztályának munkájába. A szakosztályban néhány évig különböző tisztségeket is visel.
      1940-44 között a gencsapáti tiszti üdülő vezetését bízták rá. 1948-ban nyugdíját is megvonva innen elbocsájtják. Ezt követően 1953-ig három hold földjének műveléséből él.
      1953-ban kiutasítják lakhelyéről. Ezt követően lányánál húzódik meg. Különböző segédmunkákból él (figuráns stb.).
      A hatvanas és hetvenes években minimális öregségi nyugdíjat kap haláláig.

      A BbTE turista szakosztály elnöke (1937), intézőbizottsági tagja (-1931-). Az MTSZ tanács tagja (1936-1941), a Műszaki Bizottság tagja (1939-1941). Az MTSZ jubiláris emlékplakett tulajdonosa (1939).


Bally János

Bally János

Forrás:
[Bally György, Bally János Hollandiában élő fia, személyes közlés]
[Schermann Ákos, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]