Apja Bally István miniszteri osztálytanácsos a Kereskedelmi Minisztériumban.
Anyja Huber Katalin, egy budai vendéglős lánya.
A Ludovika Akadémia elvégzése után honvéd tiszt. Első állomáshelye Orsova,
majd Gyula. 1914-ben századparancsnokként kerül a harctérre.
Przemyslnél súlyos könyöklövést szenved. Felépülését követően katonai
földrajzot oktatat a pécsi, majd budapesti hadapródiskolákban. A huszas
évek elején Békés város katonai parancsnoka, majd polgári pályán helyezkedik
el. Először a budafoki Palugyay borpincészetben, majd különböző szakvizsgák
letétele után építésvezető a Gerő és társa építési vállalatnál. Többek
között a lilafüredi Palota-szálló építkezésénél dolgozott.
A harmincas években ismét a hovédség kötelékébe lép. Mivel rokkantnak minősül,
a honvéd tiszti üdülők építkezéseinek vezetését bízták rá. Így került Kőszegre
is, ahol évekig a felépült üdülő vezetője. A harmincas évek második felében a
Honvédelmi Minisztérium Jóléti Osztályán teljesít szolgálatot.
Ezekben az években a második feleségével, Hugyecz Líviával tevékenyen
kapcsolódik a BbTE turista szakosztályának munkájába. A szakosztályban
néhány évig különböző tisztségeket is visel.
1940-44 között a gencsapáti tiszti üdülő vezetését bízták rá. 1948-ban
nyugdíját is megvonva innen elbocsájtják. Ezt követően 1953-ig három hold
földjének műveléséből él.
1953-ban kiutasítják lakhelyéről. Ezt követően lányánál húzódik meg. Különböző
segédmunkákból él (figuráns stb.).
A hatvanas és hetvenes években minimális öregségi nyugdíjat kap haláláig.
A BbTE turista szakosztály elnöke (1937), intézőbizottsági tagja (-1931-). Az MTSZ tanács tagja (1936-1941), a Műszaki Bizottság tagja (1939-1941). Az MTSZ jubiláris emlékplakett tulajdonosa (1939).
Bally János
Forrás:
[Bally György, Bally János Hollandiában élő fia, személyes közlés]
[Schermann Ákos, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]