(1883. Rozsnyó – 1914. október 28., Zamkowa Jasienica, galíciai front)
Turista, hegymászó, síző, a késmárki
Felső Kereskedelmi Iskola tanára volt. Diákjait gyakran
vezette a Tátrába, a Magyar Tátraegylet és
a Magyar Turisták Egyesüle Tátra Osztályának aktív tagja, jegyzője,
tagtoborzója, a Magyarhoni Földtani Társulat rendes tagja (1904-).
Többek között vezetése alatt jelölték
ki a Fehér-tavi-csúcsra vezető turistautat. Diákjai
segítségével a Késmárki-völgy turistaútjai
jelzéseit tartotta karban, pl. ő jelölte ki a Német-létrán
a Lomnici-csúcsra vezető út elejét.
Hegymászással és sízéssel is foglalkozott. Tagja volt a Magyarországi Kárpátegyesületnek is, 1913-ban a múzeumi bizottságba választották. Több Késmárkot és környékét népszerűsítő cikke jelent meg. A galíciai fronton esett el 31 éves korában.
Tevékenységét az MKE 1916 -os évkönyvében Hefty Gy. Andor méltatta. Sírja a lőcsei evangélikus temetőben ( I. szektor 169-171 sír). Emlékezete: neve szerepel az ELTE udvarában álló Tanárok hősi emlékén, a lőcsei evangélikus templom világháborús emléktábláján, a késmárki új evangélikus templomban lévő fali emlékműn.
Túrái:
Írásai:
Baradlai Bertalan
Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska,
Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 51. o.]
[Dr Komarnicki Gyula: A Magas-Tátra hegyvilága, Sport, Budapest, 1985]
[Kovalik András, személyes közlés]