Barcza Imre

A budapesti Ipari-Kereskedelmi Kamara főkönyvtárosa, könyvkereskedő, különösen jó memóriával megáldott jelentős turista- és hegymászószemélyiség, a BETE egyik alapítója és tevékeny résztvevője, az MTE tagja, turista kalauzíró.

A turistaságot az MTE Egyetemi Osztályában kezdte s a túrák rendezését irányította. Ezt a tisztségét később az önálósult osztályban, a BETE-ben is megtartotta. Az MTE első könyvtárosa volt (1904-1905). Hamarosan bejárta úgyszólván az egész országot. Járt a Magas-Tátrában, a Bihar-hegységben, az Alacsony-Tátrában.

A Tátrát 1902-től járta. 1909-1912 között az egyik legaktívabb magyar hegymászó volt, sok első megmászás résztvevője. Túrái közül:

• Rákon (ÉNy-ra a Volovec-től, Nyugati Tátra), első téli megmászás, 1906.
• Téry-horhos, első téli keresztezés, 1906.
• Karbunkulus-torony, első téli megmászás, 1909.
• Lomnici-csúcs, dny. fal (lemenetben)
• Fecske-torony, dny. gerinc az Öt-tótól, (Barcza I., Jordán O. és Szaffka T., 1909. augusztus 3.)
• Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs, ény. szakadék a Kacsa-völgyből, Komarnicki út variánsa, (Barcza I., Jordán O. és Szaffka T., 1909. augusztus 6.)
• Gerlachfalvi-csúcs
• Papirusz-csúcs
• Ganek
• Simon-torony
• Jég-völgyi-csúcs, ny. gerinc, (Barcza F., Barcza I. és Jordán O., 1910. május 16.)
• Fehértavi-csúcs, gerincátmenet a Zerge-csúcsról, (Barcza I. és Szaffka T., 1910. július 10.)
• Varangyos-tavi-csúcs, D-ről a Nagy-Tarpataki-völgyből, (Barcza I. és Szaffka T., 1910. július 13.)
• Kis-Viszoka, é. gerinc a Rovátkáról, (Barcza I. és Kerekes P., 1910. augusztus 20.)
• Kis-Templom, ény. gerinc lemenetben, (Barcza F., Barcza I. és Jordán O., 1910. május 15.)
• Zerge-gerinc a Fehér-tavi-csúcstól a Zerge-csúcsig
• Felkai-csúcs d. gerince egyedül, (1911. augusztus 21.)
• Hosszú-tavi-csúcs (Litvor-csúcs), ny. gerinc a Kacsa-völgyből, (Barcza I., Teschler L. és Zuber O., 1912. június 29.)
• Lomnici-csúcs, ny. fal megmászásának első próbálkozásának résztvevője (1909.)

Az I. világháború alatt a honvéd sí- és hegymászó kiképzés civil oktatója a Magas-Tátrában.

Az Alpokban is járt. Megmászta a Grosse Zinne-t, Fermeda-tornyot, Grohmannspitze-t, Fünffingerspitze-t, Gross Glockner-t, Gross Venediger-t, a Vajolet-tornyokat, a Sass Maor-t, Cimone della Pala-t, Wetterhorn-t.

1902-1935 között hegymászással foglalkozó cikkeket jelentetett meg a Turista Közlönyben, az MKE Évkönyvében, az Egyetemi Lapokban, a Turisták Lapjában, a Turistaság és Alpinizmusban, Ifjúsági Testnevelésben, Erdélyben. Jelentősen hozzájárult a Magyarország Turistakalauza sorozat megjelenéséhez mint a sorozat szerkesztője. Thirring Gusztávval együtt szerkesztője volt a Budapest Duna-balparti környéke kalauznak (1923), Vigyázó Jánossal szerkesztette Mátra részletes kalauzát (1930). Főmunkatársa volt a Bükk kalauznak (1934). Halála előtt készült el a Cserhát kalauzzal, mely azonban már nem került kiadásra.

Az MTSz Munkabizottság tagja, a Feltáró és kirándulási bizottság előadója, a helyneveink megmagyarosítása s megállapítása végett kiküldött állandó bizottság tagja (1917-től).

Sok éven keresztül gyűjtött anyagot a tátrai irodalom bibliográfiájához, 1914-ben kész volt a Bibliographia Tatraensis kézirata (erről a Kosmos című lengyel folyóiratban írt 1913-ban), de ennek további sorsa ismeretlen. Kiadott egy nem nagy terjedelmű, az 1884-1931 éveket áttekintő sí-bibliográfiát (Budapest, 1933), ez a Tátrát is érinti.

Meghitt hegymászó összejöveteleken sokáig énekelték a dalt:

Irodalom:

• Horn K. Lajos: Barcza Imre, (Turisták Lapja, 1938.)