Katonatiszt, őrnagy, okleveles sporttanár, vívómester, síoktató. Felesége Szalay Izabella, 1945-ben nősült, 3 gyermekük született.

Képesítését – többek között – a miskolci Toldi Miklós sportoktatás és testnevelési intézetben és 1941-ben a Heereshochbergschule-ben szerezte, Mittenwaldban, Bajorország és Ausztria határán, ahol századosként egyike volt annak az 5-6 magyar honvédtisztnek, akik ott kiképzésben részesültek. Széles nyelvtudása volt: németül, angolul, ukránul, oroszul, törökül, olaszul, portugálul és franciául beszélt. Mint testnevelési tanár és oktató, több magyar olimpiai bajnok és edző oktatója volt a II. világháború előtt. Az 1936-os berlini Olimpián a magyar ifjúsági delegáció főnöke, kiküldötje volt. Sportvonatkozású utazásai/kiküldetései több országba elvezették. Katonadiplomáciai szolgálatban katonai segédattaché volt Ankarában, Törökországban. 1951-ben kivándorolt Brazíliába, ahol egy amerikai testnevelési iskola igazgatója volt egészen haláláig. A Rio de Janeirói emigráns magyar ifjúságnak hegymászó túrákat szervezett és vezetett.

Hegymászóként járt a Gross Glockneren, Matterhornon, Mont Blancon, Gross Venedigeren stb.

Számos cikk és könyv szerzője, pl.:

• A tél veszélyei magashegységben, 1944.
• A magashegység és az ember, 1956., (Brazília -- Harangszó kiadás)
• Szórakozva edződjünk, vagy edződve szórakozzunk?
• Brasiliens Sport und Spiele, 1955 (Svájci füzetben -- Monatschrift der Eidgenössischen Turn- und Sportschule (ETS)
• Számtalan cikk brazíliai főbb újságokban (O Globo, A Tribuna, Gazeta) -- testnevelésről, futballról, magyar olimpiai sikerekről.
• Magyar rádióban elődásai voltak: 1. díjat nyert az Ember küzdj, s bízva bízzál cikkel 1944-ben.
• Publikációs lista (magyarul)
• Publikációs lista (angolul)

Forrás:
[Becht Gábor, Becht Henrik fia, személyes közlés]