A hazai erdészet egyik nagy alakja. Államtitkár, országos főerdőmester, országgyűlési képviselő. Jogi tanulmányai után elvégezte a Selmecbányai Erdészeti Akadémiát. Nagy része volt az 1879. évi erdőtörvény előkészítésben és szakszerű végrehajtásában. Erdészeti szakíró, az MTA levelező tagja (1880). Az Erdészeti Lapok munkatársa, később szerkesztője. Az Orsz. Erdészeti tagja (1888-91) és az MTE Budapesti osztály választmányi tagja (1892-1902). Az Egyesület titkára, majd első alelnöke. Emlékére 1957-ben az egyesület emlékérmet alapított. Fenyőháza (Lubochna) nyaralótelep megalapítója. Az MKE Budapesti osztály alapítója, választmányi EKE Székesfővárosi osztály választmányi tagja. (1894-). A Bükk-hegységben eredetileg forrás (Berda-kút), Fenyves (Csanyik-völgy) és újabban a Molnár-szikla feletti hegy őrzi a nevét. Az Országos Erdészeti Egyesület 1957-ben nevét viselő Emlékérmet alapított.

Művei:

• Erdészetünk leírása (1874),
• Erdő-őr, vagy erdészet alapvonalai kérdésekben és feleletekben (1874),
• A magyar királyi államerdők gazdasági és kereskedelmi leírása (1878),
  (franciául és németül is),
• Magyarország erdőségei (1885),
• Az erdőművelés jelentősége hazánkban (1887).

Forrás:
[Kalmár László, személyes közlés]