Turista, tájfutó, sportszervező, a tájfutás egyik "ősatyja",
aki a tájfutást a 9 évvel korábbi verseny nyomdokain újraindította,
1934. április 22-én tájékozódási csapatversenyt rendezett.
A Duna SC szakosztály vezetője (1930-1948), 1940-ben a Duna SC örökös
bajnokává fogadta. A MVSSz tanácstagja, a BTSZ Klub elnöke,
Spartacus TE ügyvezető elnöke (1974), MTSZ propaganda bizottság tagja (1969).
Berend Ottó tevékenységéről és szerepéről részletesen ír dr. Kósa Csaba A tájékozódási sport története című diplomamunkájában (1966), amelyből a következő részleteket idézzük:
Közép-Európában az új sportág mindenkit megelőzve Magyarországon jelentkezett
először, bár célja és eredete egészen más volt, mint az északi államokban.
Berend Ottó, aki az első "turista tájékozódási verseny"
megrendezését javasolta, ezt a célt így foglalta össze: "..1933-ban hegyi
bolyongásaink és főleg elkeveredéseink során először ötlött fel bennem a
gondolat, hogy a turistaságnak is van értékmérője, versengési lehetősége.
Összehasonlítási alapot lehet teremteni rá, ki tud legjobban eltájékozódni
kitűzött célok irányában. Ha különböző sportágakban a zsűri eldöntheti, hogy
melyik pályázónak jobb a teljesítménye, vajon miért nem hasonlíthatnánk össze
a hegyek vándorainak tudását és felkészültségét."
A gondolatot tett követte. Berend Ottó, Róbert Arthur és Schöffer Andor a
Duna Sport Club részére 1934. március 22-én megrendezte az első "ős"
tájékozódási versenyt. A Budakeszi környékén lebonyolított házi versenyen öt
csapat vett részt, egyenként öt fővel. A versenyzők nagyon lelkesek voltak,
igyekeztek a feladatokat minél gyorsabban végrehajtani. Így ebből a turista
jellegűnek szánt versengésből elszánt erdei futás lett. A versenybíróság ettől
megijedt, és a "turista jelleg" megóvása érdekében elhatározta,
hogy a jövőben maximális és minimális standard időt írnak elő, melyhez képest
a késést és sietést egyformán büntetik. Ez az elv szilárdan meggyökeresedett,
és hosszú ideig a fejlődés gátja lett.
A verseny mindenkinek nagyon tetszett, és így a Duna SC vezetői elhatározták,
hogy a következő évben országos versenyt rendeznek. 1935 januárjában megtették
az előkészületeket, elkészítették a verseny kiírását, ami tartalmazta a
versenyszabályzatot is. A kiírást megküldték az ország összes turista
egyesületének és a környező államok turista szövetségeinek.
A kiírás szerint a Duna SC 1935. április 14-én rendezte meg országos
tájékozódási csapatversenyét. A versenyen a Magyar Turista Szövetség minden
tagegyesülete részt vehetett öt fős csapataival.
Nevezési díj 3,50 pengő. A "Versenyszabályok" kivonatosan az
alábbiakat tartalmazták:
A versenykiírás körül igen éles vita kerekedett. Az első hang az Újság
(1935. III. 3.) cikke, amely röviden ír a DSC turistaversenyéről.
"A versenykiírás kivonatát közli az Újság, a Magyar Hírlap, a Sporthírlap
és Az Est is. Ezzel egyidőben megszólalnak a kételkedők: Amikor imádságos
lélekkel jártuk az erdőt, éppen a mindennapi élet versengése, tülekedése,
taposása elől kerestünk a Mi Birodalmunkban menedéket. Szeretnénk, ha az
erdőbe nem vonulna be a versengés láza (Pesti Napló. 1935. III. 13.)."
"Van ebben a versenyben valami technikailag megoldatlan részlet: az idő,
a gyorsaság tényezőjével nem tudnak mit kezdeni az ötlet felvetői."
(Pesti Hírlap. 1935. III. 23.)
"Ellene vagyok a mindenféle versengésnek a turistaság keretein belül.
A vezetésem alatt álló Magyar Turista Egyesület nem vesz részt ezen a
versenyen" - nyilatkozott Cholnoky Jenő egyetemi tanár...
Végül az elkeseredett vitát a Magyar Turista Szövetség 1935. április 1-jén
tartott ülése zárta le. Ezen megvitatták a verseny ellen és mellett felhozott
érveket. A szövetség tanácsa végül úgy döntött, hogy a verseny a szövetség
hivatalos részvétele nélkül megtartható, az elnevezést azonban
"tájékozódási terepgyakorlat"-ra kellett módosítani.
Dr. Zsembery Gyula
Forrás:
[Dr. Pruzsinszkyné Róbert Zsófia, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]