Az osztrák-magyar hadsereg tisztje, kapitány a 31. gyalogsági ezredben. Egyike a legkiválóbb erdélyi turistáknak és vadászoknak. A Fogarasi-havasok turisztikai feltárója és egyik legkiválóbb ismerője, az erdélyi magashegyi sízés úttörője. Atyja kívánságára előbb orvosnak készült, de külföldi egyetemeken folytatott tanulmányai után katonai pályára lépett. 1905-től 1919-ben bekövetkezett haláláig az SKV (Erdélyi Szász Kárpátegyesület) szászvárosi osztályának elnöke. Nevét a Fogarasi-havasokban a Berger-csúcs és a Berger-csorba őrzi. Későbbi erőszakos románosítás következtében napjaink térképein a Vârful la Podeiu ('csúcs a platóhoz') és a Strunga Ciobanului ('a pásztor csorbája') környezetidegen nevek szerepelnek. A Berger-csorba keleti oldalán mélyülő Pásztor-katlan (Căldarea Ciobanului) eredetileg – a fogarasi névadási szokásoknak megfelelően – minden valószínűség szerint a Berger-katlan, vagy a Berger-csorbai-katlan nevet viselte.

Fiatal őrnagy korából érdekes anekdota maradt fenn. 1887 nyarán a katonai térképek használhatósága fölött vitatkozva egy hektoliter sör ellenében fogadott, hogy a Negoj menedékháztól a Bilea-tóig az utat vezető nélkül és időjárástól függetlenül egy szolgával és egy lámpással este 6 órától reggel 6 óráig megteszi. A fogadást megnyerte, az 1887. augusztus 19-ről 20-ra virradó koromsötét éjjelen valamivel éjfél előtt ért fel a Negoj-csúcsra, innen az Ördög-csorbán leereszkedve reggelre szerencsésen megérkezett a Bilea-tóhoz.

Berger nemcsak az erdélyi magashegyi sítúrázás úttörője volt, hanem teljesítményei európai sírekordoknak is számítanak. Kiemelkedő értékű az a túrája, amikor negyedmagával 1893. március 2-5 között Nagyszebenből elindulva, a Szebeni-havasokon át Petrozsényig sízett. Ez légvonalban 82 km, a gerinc vonalát követve azonban 113 km, és útközben még megmásztak egy 2244 méter és egy 2168 méter magas csúcsot is. Három héttel később, 1893. március 23-án Svájcban hatalmas szenzációt keltett, hogy Johann Branger, Tobias Branger és E. Burkhardt Davosból a Maienfelder Furka (2440 m) érintésével átsíztek Arosaba. A távolság nem egészen 40 km, a szintkülönbség kevesebb, mint 1000 m. A teljesítmény annyira fellelkesítette Sir Arthur Conan Doyle-t, a klasszikus detektívregény és Sherlock Holmes alakjának megalkotóját, hogy pontosan egy évvel később, 1894. március 23-án felfogadta a Branger testvéreket és megismételte a sítúrát.

Olvasmányaink során az idős Berger ezredessel legközelebb 1916. augusztusának utolsó napjaiban találkoztunk a Hátszegi-medencében. A román hadsereg 1916. augusztus 27-ről 28-ra virradó éjszaka megtámadta Erdélyt. A támadás váratlanul és védtelenül érte a lakosságot, magyarokat, románokat, szászokat egyaránt. Váratlanul, mert az erdélyiek az utolsó pillanatig hittek a román király adott szavában: I. Ferdinánd 1914 októberében elődje, I. Károly halálos ágyánál megesküdött, hogy semleges marad a központi hatalmakkal szemben. Románia semlegességére még a támadás napjának délelőttjén a román miniszterelnök, Ion Brătianu is a becsületszavát adta a bukaresti osztrák nagykövetnek, aki ezt azonnal táviratban közölte az osztrák kormánnyal. Bécsben az emlékezetes napon, 1916. augusztus 27-én, vasárnap, Románia rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Edgar Mavrocordat úr a hadüzenetet este 10 órakor személyesen adta át a külügyminisztérium portásának. A díszes, lepecsételt boríték másnap, hétfő reggelig hevert a portásfülkében. Éjfélkor (egyes források szerint még az ultimátum átadása előtt) a román hadsereg 440 ezer katonával, a Keleti- és a Déli-Kárpátok teljes hosszában, tizenhét hágón át egy időben tört be Erdélybe. Erdély minden hadra fogható embere vagy az orosz fronton, vagy az olasz fronton harcolt. Öreg népfölkelők, csendőrök, erdészek, szabadságos frontkatonák és a Zsil-völgyi bányászok önszerveződő csapatai próbálták a több mint tízszeres túlerőben lévő sereget feltartóztatni.

Petrozsényt elfoglalták ugyan, de még jóval a német hadsereg megérkezése előtt a Retyezát lábánál, Puj községben megalakult egy magyar hegyi dandár (manapság kommandó-különítménynek hívnánk), melynek parancsnoka az idős Berger ezredes volt. Nagyon bölcsen nem szólt bele a fiatal hivatásos tisztek munkájába, csupán a miatt aggódott, hogy ha nem sikerül időben kiverni a Páringból a románokat, akkor az őszi szarvasbőgés nem fog a megszokott kellemes körülmények között lezajlani. Aggodalma alaptalannak bizonyult, szeptember 10-én, a hátszegi csata napján visszafoglalták a 45 kilométerre lévő Petrozsényt is! Semmi különös nincs ebben, hiszen a cengelléri csata is azért maradt emlékezetes, mert a Besztercéig húzódó 40 kilométeres távot mindössze két óra alatt tette meg a román hadsereg. A történelemírás a cengelléri csatát "tölgyesi csata", vagy a "három uralkodó csatája" néven ismeri. Jelen volt IV. Károly, II. Vilmos és a bolgár cár. A csata kezdete előtt a Cengellér-nyeregben villásreggeliztek, majd 10 órakor megkezdődött az ütközet. Délben az román hadsereg már a Besztercénél volt. Utánaszámolva: ha az 1916-os olimpiát megtartották volna, ezzel az idővel aranyérmet szereztek volna maratoni futásból. A nyeregben emlékmű is állt, az oszlopa még ma is látható, csak a márványtáblát verték le róla a románok. Pedig büszkék lennének erre a sportteljesítményre.

Petrozsény visszafoglalásakor a románok a kórházból a saját sebesültjeiket elszállították, a többieket lemészárolták. A közös hadvezetés ezért parancsba adta, hogy ezután foglyot nem ejtenek. A román történetírók a mai napig is rémtörténeteket közölnek a magyarok "kegyetlenkedéseiről".

Forrás:
Wild Ferenc, személyes közlés]
[A Pallas Nagy Lexikona, III. kötet, Budapest, 1893.]
Berger Andreas Ludwig: Eine Nachtwanderung über den Negoi zum Bullea-See, Jahrbuch SKV, IX. Jahrg. (1889).S. 167–182.
Berger Andreas Ludwig: Auf Schneeschuhen über das Zibinsgebirge, Jahrbuch SKV, XV. Jahrg. (1895), S. 38--54
Domonkos László: Kommandó a Kárpátokban. Harcok az 1916-os román betörés ellen, Hitel, 2002. október
Heltmann Heinz, Roth Helmut: Der Siebenbürgische Karpatenverein 1880--1945. Gedenkband, Wort und Welt Verlag, Thaur bei Innsbruck, 1990.
Maderspach Viktor: Az oláhok nyomában, Stádium Sajtóvállalat RT, Budapest, 1940.
Wedekind Michael: Der Siebenbürgische Karpatenverein (1880-1944). Ein Beitrag zur Sozialgeschichte Siebenbürgens