Mint oly sokan, én is labdarúgással kezdtem. Rövid ideig a "Herbák"-ban rúgtam a bőrt, de hamarosan felfedeztünk a város szélén egy meredek oldalt, amelyet kineveztünk sípályának. Az eredmény: 1949-ben, az akkor már hagyományos, rangos kolozsvári sportrendezvényen, a Rókadombi Síversenyen harmadik lettem. A helyi napilap az első három helyezettel fényképes riportot készített, az újságkivágásokat nagyanyám 83 éves koráig őrizgette. Az újságírók kérdéseire a 11 éves síbajnok magabiztos visszafogottságával válaszoltam: "Én csak annyit mondok: fog ez menni!"
      A Nagy Álom, a Hegymászás úgy született, hogy egy filmhíradóban felismertem Moldován Bandit és csapatának tagjait, akik abban az évben, 1952-ben, megnyerték az Országos Sziklamászó Bajnokságot. Rögtön loptunk a közeli építkezésről egy rég leselejtezésre váró kenderkötelet és első megmászókként a békási gyümölcsös palaszikláit hódítottuk meg. A Tordai-hasadékba 13 évesen jutottam el, a természetnek ez a gyönyörű alkotása akkor sokkal izgalmasabb volt, mint ma: tele volt még a háborúból maradt bombákkal, fegyverekkel, még egy lezuhant repülőgépet is találtunk. A turistaház környékén katonai sátrak maradványai voltak, az éjszakát ezek egyikében vacogtuk át. Sziklamászó baráti kört alakítottunk, zöld kalap és zöld kockás ing volt az egyenruhánk és rendszeresen jártunk gyalog, Tordatúron át, a Tordai-hasadékba. Hamarosan a rend éber őre, a falusi milicista felfigyelt az egyenruhánkra és arra a szokásunkra, hogy a beszolgáltatásban élenjáró parasztok dicsőségtáblája, A Falu Tükre előtt minden alkalommal, sorra és nagyon alaposan, megfésülködtünk. Bekísérte a társaságot az őrsre és atyamáriásan lekapott a tíz körmünkről. A zöld kalap és a zöld ing még politikai színezetet is kapott! Talán ez volt az egyik oka annak, hogy a kezdetben héttagú csapatunk háromra zsugorodott: Rentcs István, Szatmári Miklós és jómagam.
      Akkoriban már szervezett hegymászó élet volt Kolozsváron, Moldován Bandi, Fülöp Sanyi, Szőke Feri, Pál Buci, Kovács Frici rendszeresen edzettek a Hasadékban. Mi a Gömbölyített-torony mögé elbújva kisebb sziklatömböket másztunk, mikor Moldován Bandi rajtakapott. A kőműves kötelet azonnal elkobozta, cserébe sétára hívott bennünket a Hasadékba. Végignézhettünk egy szakszerű edzést a Szánsil-szirten és Bandi megígérte, hogy aki szülői beleegyezést hoz, azt szívesen megismerteti a sziklamászás fortélyaival. Az első gyakorlati foglalkozások a gyümölcsöskert diófáján zajlottak.
      Kolozsvár Moldován Andrásnak köszönheti, hogy hegymászó tevékenység alakult ki a városban. Kezdetben csak a kisipari szövetkezetek sportklubjában, a Voinţa (Akarat) SC-ben működött hegymászó szakosztály. Fülöp Sándorral és Kari Dezsővel alakítottunk csapatot, hosszú ideig együtt másztunk, együtt gyártottuk a hágóvasakat, sziklaszegeket, karabinereket, hálózsákokat, sátrakat. Legjobb oktatóm, csapattársam és barátom Fülöp Sanyi volt.
      A romániai hegymászást ekkor kezdték szovjet mintára versenysporttá átszervezni, lassan én is bekapcsolódtam a versenyszerű sziklamászásba. Az első hivatalos versenyen, a Dinamo Kupán 1956-ban vettem részt, mint a C.C.A. (a Hadsereg Központi Háza, az Armata SC elődje) csapat tagja. Az alapember, Irimia Aurel lesérült, az ő helyébe ugrottam be Cristea Emilian és Măciucă Victor mellé. Én lepődtem meg a legjobban, mikor a résztvevő 16 csapat közül második helyezést értünk el. A verseny érdekessége volt, hogy mivel a Voinţa Klub országos intézmény volt, a jó sportolókat a klub vezetői a fővárosiakra jellemző önzetlenséggel a bukaresti csapatba osztották be. Így az állandó kolozsvári csapattársam, Kari Dezső mint bukaresti mászó versenyzett ellenem. A következő évben, 1957-ben a Nagykő-havason a kolozsvári csapat nyerte meg a Tartományok Kupáját.
      1957 őszén berukkoltam, de a három hónapos alapkiképzés után a brassói Dinamo SC kikért a seregtől. Az edzőm Floricioiu Alexandru sportmester lett, csapattársaim pedig Hannich Horst és Marian Nicolae. Akkoriban, 1959. októberében, Hannich Horsttal a Kék-repedés direkt útvonalát 2 óra 38 perc alatt másztuk meg! A Dinamo csapatával nyertem egy országos bajnokságot, majd több hegymászótáborban oktatóként tevékenykedtem. Rám bízták a román leány válogatott edzését! Oktattam a petrozsényieket is, ezért a Buta-szorosban néhány iskolautat szegeztem nekik. A király-kői első megmászásaim is ebben az időben születtek.
      Katonaság után nem maradtam a Dinamonál, Kolozsváron az Egyetemi Klubnál is alakult hegymászó szakosztály, itt Szalma Mihály és Barla András voltak a csapattársaim. Az edzéseket én vezettem a Túri-hasadékban és a Floricioiunál tanult módszereket alkalmaztam. A Tordai-hasadékban sikerült is rávernünk a favoritnak számító, nagyon magabiztos Gyöngyösi-Crăciun-Mititeanu trióra, így az 1967-es Országos Bajnokságon Kolozsvár színeiben mi indulhattunk és harmadik helyezést értünk el. Aztán Szalma Misi Tordára költözött, Barla Andris átigazolt a Dinamóhoz és csapatunk felbomlott.
      Az 1960-as években többször jártam a Magas-Tátrában, a kassai fiúkkal barátkoztunk össze, akikkel meglehetősen nehéz falakat sikerült megmásznom. Sikerült eljutnunk az Elba menti Szász-Svájc homokkő tornyaihoz is, itt aztán megtanítottuk a drezdaiakat, hogyan kell mászócipő helyett harisnyában mászni.
      Hegymászó pályafutásom szerencsésnek mondható. Lavina csak háromszor vitt el, kétszer a Fogarasban és egyszer a Bucsecsben, az Omul mellett. Egyetlen zuhanásom volt, tíz métert "elvarjúztam" a Tordai-hasadékban, Moldován Bandi fogott ki. Súlyosabb volt az a baleset, amikor a Csáklya-kőn Kari Dezsővel szakadt ki egy fogás és a kődarab pont az én fejemre esett.
      Családi okok késztettek arra, hogy 1966-tól felhagyjak a versenyszerű mászással: családfenntartóvá léptem elő.

Szeretném a teljesség igénye nélkül felsorolni mindazokat, akik a kolozsvári hegymászó életet megalapozták:

Voinţa (Akarat) SC:	Moldován András, Fülöp Sándor, Lőrincz Miklós, Pál Buci, Kari Dezső, Zöld Gábor, Kaszás Tibor, Csorba Béla, Szőke Ferenc, Daumi Attila, Kovács Ferenc. Őket követte a fiatal generáció: Szatmári Miklós, Rentcs István, Müller Ádám, Zürich István, Szabó Tamás, Rozsnyai Károly, Ferenczi Imre, Fülöp Ágnes, Petrut Mihály, Petrut Mihályné, Zonda Ödön, Kovács György, Boros Sándor László.
Metalul (Vasas) SE:	Gagyi András, Zelenka Károly, Bíró Anna, Bíró Magda, Mihály Zoltán, József Mihály, Vígh Pál, Vígh Tibor, Bagaméri Béla, Török László.
Progresul (Haladás) SE:	Bokor Sándor, Nyerges Nándor, Székely Zoltán, Szilu István.
Ştiinţa (Tudomány) SC:	Stojkovics Billi, Boariu Nicolae, Stojkovics Nela, Doctor Ene Sabin, Crăciun Valentin, Barla András, Gyöngyösi Miklós, Szalma Mihály, Mititeanu Dinu, Borsan Ovidiu, Foleon Andrei, Giurgiu Traian, Mailat Nicolae, Retkes Liza, Tordai Zádor.

      Tordai Zádor nevéhez turistatörténeti érdekesség fűződik: ő szervezte az 1950-es években a sziklamászással kombinált tájékozódási versenyeket Bedellőn, az Intregáldi-szorosban, Torockón, és a Kőközi-szorosban. A tájékozódási versenyekre 2-3 kötélhosszas, 3A nehézségű utak készültek, ezek legnagyobb része a verseny után megmaradt népszerű sziklamászó útnak. Az első ilyen utat 1955-ben Kari Dezsővel nyitottuk Bedellőn, a következőt pedig ugyanabban az évben Fülöp Sándorral az Intregáldi-szorosban.
      Segítségünkkel Tordán is alakult hegymászó szakosztály, a Tordai Sport Sziklamászó Egyesület, tagjai közül Szántó Jenőt, Szőlősi Ernőt és Milotai Istvánt említhetném meg.
      Sajnos, nagyon sok a hegymászó baleset következtében eltávozott barát. Gora Hans az 1950-es évek elején a Tordai-hasadékban, a Csipkés-gerincen szenvedett halálos kimenetelű balesetet. Ma már kevesen tudják, hogy a minden évben, november utolsó szombatján megtartott Gora Túra és a Csipkés-gerincen a kereszt az ő emlékét őrzi. Doctor Ene Sabin, utolsó éves geológushallgató, 1962. februárjában a Ráró-hegységben, a Pietrele Doamnei sziklatornyán lelte halálát. Kari Dezső, miután a bucsecsi Galbena-falban 30 métert zuhant és húszegynéhány töréssel hónapokig feküdt azugai és bukaresti kórházakban, felépülése után azonnal újra kezdett mászni, nagyon jó eredménnyel. Végül agyvérzés vitte el, minden bizonnyal a számos műtét következményeként. Szalma Misi 1974-ben lavina áldozata lett a Fogarasi-havasokban, néhány száz méterre a Podrág-háztól.

Első megmászásaim:

1951 június	Nagy-kőfolyás iskolafala/Tordai-hasadék	2B	(Zelenka Károly és Gagyi András kezdte el, Fülöp Sándor és Boros Sándor László fejezte be)
1954 május	Gömbölyített-gerinc/Tordai-hasadék	3B	(Boros Sándor László, Fülöp Sándor)
1954 július	Repülő-mászóút/Tordai-hasadék	3B	(Kari Dezső, Fülöp Sándor, Boros Sándor László)
1954 július	Kecskés-fal/Tordai-hasadék	4B	(Kovács György, Fülöp Sándor, Boros Sándor László)
1955 június	Balika-barlang fala/Tordai-hasadék	3B	(Boros Sándor László, Fülöp Sándor)
1955 július	Csodák tornya/Glodi-szoros	3A	(Boros Sándor László, Fülöp Sándor)
1956 június	Szkorus-fal/Tordai-hasadék	4A	(Boros Sándor László, Fülöp Sándor)
1956 július	Szuszpendát-út/Tordai-hasadék	4A	(Boros Sándor László, Moldován András)
1956 augusztus	Fordított-gerinc/Tordai-hasadék	4A	(Kari Dezső, Fülöp Sándor, Boros Sándor László)
1957 május	Tordai-iskolafal/Tordai-hasadék	3A	(Szőlősi Ernő és Szántó Jenő kezdte el, Boros Sándor László és Fülöp Sándor fejezte be)
1957 május	Szürke-gerinc (Szatmári Miklós útja)/Tordai-hasadék	4A	(Szatmári Miklós, Boros Sándor László váltogatva)
1952-1957 között többszöri próbálkozás	Nagy-fal első öt kötélhossza a Tordai-hasadékban		(Boros Sándor László, Kari Dezső, Fülöp Sándor)
1959 július	Hüllő-gerinc/Király-kő	4A	(Boros Sándor László, Hannich Horst)
1959 július	Kecskék útja/Király-kő	3B	(Boros Sándor László, Hannich Horst)
1959 július	Bíborka-mászóút/Király-kő	4B	(Boros Sándor László, Marian Nicolae)
1959 augusztus	S-alakú repedés/Király-kő	5A	(Boros Sándor László, Hannich Horst)
1959 augusztus	Pontozás repedése/Király-kő	5B	(Boros Sándor László, Hannich Horst)
1959 augusztus	Marian-emlékút/Király-kő	4B	(Marian Nicolae, Boros Sándor László)
1964 július	Szép-torony/Podságai-szoros	3B	(Szalma Mihály, Boros Sándor László váltogatva)
1964 július	Hosszú-gerinc/Intregáldi-szoros	4A	(Boros Sándor László, Fülöp Sándor)
1965 június	Ferenczi-mászóút/Tordai-hasadék	4A	(Ferenczi Imre, Boros Sándor László)
1965 július	Sziklatorony Központi-repedés/Erdélyi-szoros	3B	(Boros Sándor László, Szalma Mihály)
1965 augusztus	Csodák tornya/Glodi-szoros	4A	(Boros Sándor László, Fülöp Sándor)
1965 augusztus	Barátság-mászóút/Remetei-szoros	5B	(Boros Sándor László, Szalma Mihály, Barla András

Ezekre az utakra emlékszem - több-kevesebb pontossággal - négy-öt évtized után is. Ezeken kívül Fülöp Sanyival mi szegeztük ki a Körösrévi-szoros első "iskolatraszéját". Az Erdélyi-szorosban van még egy 4A nehézségű utam Kovács Gyurival, a Gutin-hegységben, a Kakastaréjon pedig négy hornyot másztunk meg elsőkként Fülöp Sanyival. A Bucsecsben Hannich Horsttal szegeztem még egy 5A nehézségű utat a Horoaba-völgyben, a Turnul Seciului mögötti falon és egy ugyancsak 5A nehézségűt a Morar-gerinc alatti falban. A Retyezátban a Bucura II-csúcs egyik mindmáig népszerű 4B-s útját is Hannich Horsttal nyitottuk meg.

Forrás:
[Boros Sándor László, személyes közlés]