A XX. század eleje legjobb hegymászónője, Bröske
Maximilian felesége. 1902–1907 közötti években túrázott a Magas-Tátrában.
Már 1902-ben férjével és hegyivezetőkkel együtt sikerült a Katalin-csúcs első megmászása (Bröske K. és Bröske M. -- ifj. Hunsdorfer J. vezetővel, 1902. augusztus 2.) Tátra túrái közül a legjelentősebb és a hegymászás szempontjából is korszakhatározó volt Häberlein Simonnal a Simon-torony D-fala első megmászása (1905. szeptember 12.), valamint Häberlein Simonnal és férjével Bröske Maximiliannal a Hegyes-torony D-fala első megmászása, majd lejövetel a K-gerincen (1905. szeptember 15.) Mindkét út a maga idejében rekordteljesítménynek számított. 1905-ben szintén Häberlein Simonnal elsőként mászta meg az Ökör-hát-tornyot (keleti gerinc az Ökör-hát-csorbából, 1905. szeptember 11.) és a Békás-tavi-tornyot (a Felső-Békástavi-csorbából a keleti gerinc megkerülésével, 1905. szeptember 11.) A téli tátrai hegymászás történetébe 1905 januárjában írta be magát a Bibircs első téli megmászásának próbálkozásával. 1905-1912 között az Alpokban is járt és több nehéz túrája sikerült.
1912 és 1913-ban az MKE Sziléziai osztályán több előadást tartott a Tátráról és az Alpokról. Neve a tátrai helységnevekben a Katalin-csúcs elnevezésben maradt meg, a Dolomitokban a Katharinenturm-nak nevezett negyedik Sella-torony és a Pala Käthe Bröske nevekben.
Túráiból: