Tátra-kutató, 1665-1675 között tanár, 1675-1682 között mint evangélikus nem oktathatott,
ekkor üzlettel foglalkozott, vízi úton szállított árut Szepességből Gdansk-ig.
1682-ben, amikor megszünt az evangélikusok vallási üldözése, evangélikus
lelkipásztorrá szentelték, lelkipásztor volt Batizfalván 1682-1688 között, majd
igehirdető Késmárkon 1688-1705 között, Kakaslomnicon 1705-1709 között, itt
szünetekkel 1716-ig volt lelkipásztor. Sírja a kakaslomnici katolikus templomban
található (régebben evangélikus templom volt).
A Tátrát 1664-től járta turistaként, természettudósként és bujdosóként. Korának egyik legjobb Tátra-ismerője volt. Túráit nem ismerjük egy kivétellel: 1664. július 16-án, amikor Mateócon, Szepes m., tanított, tanítótársaival és egy vadász-kalauzzal elvégezték a Nagyszalóki-csúcs első ismert megmászását. Ezt a kéziratban megmaradt családi krónikában írta le, nyomtatásban először Augustini ab Hortis Sámuel közölte 1774-ben megjelent munkájában.
1703-1710 között vezette családja krónikáját: Historischer Geschlechts-Bericht, itt leírja elődei és a rokoni családok tetteit is. A krónika a Tátráról értékes anyagot tartalmaz: természeti jelenségekről, vörösfenyőről, kincskeresőkről, stb. A krónikát csak 1904-ben adta ki Weber Rudolf, de a XVIII. és a XIX. század során többen is idéztek belőle. A krónikát fia Buchholtz Jakab folytatta.
1719-ben 76 éves korában írta meg az addig legjobb Tátra-leírást: Das weit und breit erschollene Ziepser-Schnee-Gebürg. A kor tudását tartalmazta. A Fischer Dániel Acta Eruditorium Pannoniae folyóiratban került volna közlésre, de valójában csak 1899-ben jelent meg. A műnek Berzeviczy István Kakaslomnicról rajzolt tátrai panoráma is része volt, de ezt csak 1934-ben közölte a lengyel Szaflarski Józef, majd 1935-ben ismét a Wierchy folyóiratban. A panoráma magyarázata az 1719-ben keletkezett műben található. E kéziratból is sokan idéztek. A műben a Tátrát négy régióba osztja: rét, erdő, törpefenyő és sziklarégióba.
1901-ben a Kakaslomnici evangélikus templomban emlékére táblát helyeztek el. Neve fenmaradt a Buchholtz-tavak helynévben is a Nagy-Tarpataki-völgyben. Két fia volt: ifj. Buchholtz György és Buchholtz Jakab. Mindhármuk tiszteletére az MKE 1902-ben egy emléktáblát helyezett el a Kolbach-szálló falán a Tarajka melletti Szószéken. Amikor a szálló 1927-ben leégett, az emléktábla is elpusztult.
Irodalom:
Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska,
Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 118-119. o.]
[Magyar Turista Lexikon, szerkesztette Polgárdy Géza, Budapest 1941., 30. o.]