Bucsek Henrik

Édesapja Bucsek Henrik kárpitosmester, édesanyja Münich Karolin háztartásbeli volt. Budapesten 1920-ban végezte el a 4 polgári iskoláját. Ezután Ilmenauban a Glastechnische Hochschule-n üvegtechnikai diplomát szerzett. 1934-ben önálló vállalatot alapított. 1950-től az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tudományos főmunkatársként dolgozott és tanított.

A hegymászással az MTE-ben ismerkedett meg, ahová fiatalon 1924-ben lépett be, és az MTE megszűntetéséig tagja volt. Egy túra során egy sziklára mászott fel és ott ragadt társát segítette ki, még minden gyakorlat nélkül, szorult helyzetéből és ez a véletlen eset indította el érdeklődését a hegymászás felé.

Alapító tagja volt az MTE Zsigmondy Asztaltársaságnak. A Keleti-Alpokban 1924-től, a Tátrában 1926-tól, a Dolomitokbam 1928-tól, a Lengyel-Tátrában 1929-től, a Nyugati-Alpokban 1932-től mászott. Ezekben a hegységekben sok első magyar megmászást teljesített, többnyire állandó partnerekkel, pl. Skolil Ottóval. 1924-1944 között a Turisták Lapja munkatársa.

A II. világháború után Hárshegyi Sándorral a Lajos-forrási menedékház rendbehozásán dolgozott, de részt vett a pilisi mászóiskolák karbantartásában, a szénási és a hideghegyi sífelvonók építésében is.

1956-tól 1964-ig a szövetség Hegymászó Bizottságának elnöke, későbbiekben évtizedeken át a tagja. A Magyar Hegymászó Klub tiszteletbeli tagjává választotta. Munkatársa volt a Hegymászó Híradónak, a Hegymászónak és a Turista Magazinnak. Foglalkozott Eötvös Loránd hegymászó pályafutásával, erről cikket is írt. Sok hegymászó tárgyú írása jelent meg napilapokban is. A Sport kiadónál több alkalommal szaklektori munkát végzett, pl. Jožo Simko Tátrakalauzánál, valamint az Autóval a Magas-Tátrában című könyvnél. Dr. Komarnicki Gyula A Magas-Tátra hegyvilága című kalauzát a szerző halála után rendezte sajtó alá. Ezért "Ezüst gerely" díj II. fokozatában részesült.

A magashegyek és azok élete című bélyeggyűjteménye több kiállításon szerepelt. A különleges gyűjtemény több tiszteletdíjat és elismerő érmet kapott.

1956-ban a Tátrában a Kis-Koncsisztát és az Ökörhát-gerincet járta be. 1964-ben a Ziller-völgyi Alpokban mászott. 1972-ben hatvanhat évesen mászta meg a Matterhornt és a Piz Bernina Bianco gerincét, 1979-ben hetvenhárom évesen a Mönch-öt. 1979-ben a hegymászó közéletben végzett kiemelkedő munkájáért megkapta a "Sport érdemérem" ezüst fokozatát. 1982-ben ő volt a kaukázusi tábor legidősebb aktív mászó tagja.

Dr. Komarnicki Gyula halála után ő fejezte be az 1978-ban kiadott Dr. Komarnicki Gyula: "A Magas-Tátra hegyvilága" című hegymászókalauzt. Ez a kalauz 1985-ben további átdolgozás után újra megjelent.

Új útjai:

• Hegyes-torony, a torony egyenes megmászása, (Bucsek H., 1929. VIII. 3.)

Írásai:

• A magyar hegymászás története 1873-ig, (Hegymászó Híradó, 1973., 3. szám, 3-11. o.)

Forrás:
[Szivárvány, A Magyar Hegymászástörténeti Társaság nem hivatalos lapja, V.-VI. évfolyam, 1. szám, 44. o.]
[Perge Ferenc, személyes közlés]