Hegymászó, turista, tátrai kalauzok szerzője, térképész, meteorológus, geológus, Tátra-kutató, gimnáziumi tanár.

A lőcsei magyar gimnáziumban érettségizett 1864-ben. A bécsi egyetemen nyelvészeti tanulmányokat folytatott (1864-69), Pesten földrajztanári oklevelet szerzett (1869-70). Kezdetben a fővárosban tanított, majd a Tátra közelsége miatt Lőcsét választotta, itt 1873-1874, 1876-1911, 1914-1918 között volt gimnáziumi tanár. A Magas-Tátra alapos ismerője volt. Ismertebb útjai:

• Első tátrai kirándulás 1859-ben Újterebesből Javorinán keresztül a Tengerszemhez vezetett.
• 1861-ban újra volt a Tengerszemnél.
• 1863-ben a Bélai-Tátra déli oldalait járta, volt a Murányon.
• 1864 Javorinai Siroka (Széles-hegy).
• 1864-ben a Jávor-völgyből kb. 2300 m magasságba jutott fel a Jég-völgyi-csúcsra igyekezve.
• Járt a Lomnici-csúcson, Zöld-tavi-csúcson.
• 1874 augusztus 20-án Greisinger poggyászhordóval elsőként a Kőparipán keresztül jutott fel a 2630 m magas Jég-völgyi-csúcsra. A Kőparipa déli megkerülésével már 1867. szeptember 17-én járt a csúcson J. Stolarczyk -- id. A. Wala, id. S. Tatar, W. Gąsienica és W. Ślimak vezetőkkel.
• Járt a Kis-Gerlachfalvi-csúcson, a Középső-Gerlachfalvi-csúcson, a Gerlachfalvi-csúcson (1874), Tátra-csúcson, Krivánon, Triumetalon és még számos Nyugati-, Magas- és Bélai-Tátrai csúcson.
• Megpróbálta elsőként megmászni a Bibircset és a Felkai-csúcsot.
• Szepesi hegymászóvezetők oktatása közben a Karcsmar-folyosón kb. 2300 m magasra jutott..
• A tátrai téli hegymászás úttörői közé tartozott, pl. 1882 telén a Kis-Tarpataki-völgyből a Lomnici-nyergen keresztül a Lomnici-csúcs oldalán található Mózes-forrásig jutott el.
• Tupa (Tompa-hegy), dny. gerinc, az Oszterva-nyeregről, (Dénes F. és társai, 1895. VIII. 19.)
• Idős korában is hű maradt a Tátrához. Hatvanéves korában Lőcséről elgyalogolt Ótátrafüredre, felment a Nagyszalóki-csúcsra, majd le Ótátrafüredre, ahol észrevette, hogy távcsövét a csúcson felejtette. Újra felment a Nagyszalóki-csúcsra, majd le Ótátrafüredre és gyalog haza Lőcsére. Óriási fizikai teljesítmény! 75 (1920-ban) évesen mászta meg ismét a Jég-völgyi- és a Lomnici-csúcsot, 76 évesen a Karbunkulus-tornyot és a Gerlachfalvi-csúcsot, 83 évesen a Kis-Viszokát, Utolsó túrája a Tengerszem-csúcsra vitte. Ekkor 87 éves volt. 88 évesen még átgyalogolt a Tátraszéplakról a Batizfalvi-völgyön, Oszterván keresztül a Poprádi-tóhoz, majd le a Csorba-tóhoz.

Tudományos alapossággal foglalkozott földtannal, glaciológiával, térképészettel, meteorológiával és botanikával. Sok külföldi tudóst kalauzolt a Magas-Tátrában. Elkészítette a Magas-Tátra természeti szépségeinek teljes feltárásához és ezek megközelítéséhez szükséges utak (48 darab, 222 km hosszban -- részt vett ezek kijelzésében is) és menedékházak tervét. Részt vett a Tátra térképezésében, útikalauzokat írt, ismeretterjesztő cikkei jelentek meg a korabeli lapokban:

• Gründung, Entwicklung und Tätigkeit des Ungarischen Karpathenvereins, Lőcse 1883.,
  a MKE kezdeti időszakának leírása, a tátrai turizmus alapműve,
• Die heute gebrauchten Weg- und Hüttenbauten in der Hohen Tatra, Turistaság és Alpinizmus 3, 1922-23., 3. szám,
  a tátrai utak, ösvények, menedékházak építésének leírása,
• Die Eisthaler Spitze, MKE Évkönyve 1880.,
  jég-völgyi-csúcsi túrájának leírása,
• Tájékoztató a magyarországi Kárpátvidéken utazók számára, Lőcse, 1888.,
  önálló turistakalauz,
• Központi Kárpátok orographiai vázlata, Szepesi emlékkönyv, 1888.,
• Streifzüge in der Liptauer und Galizischen Tátra, MKE Évkönyve 1889.,
• Der Gipfelbau der Gelsdorfer Spitze, Zipser Bote, 1889., 39 és 40. szám,
• Gebirstouren in den Béler Kalkalpen, Zipser Bote, 1889., 39 és 40. szám,
• Das Mengsdorfer-Thal, Zipser Bote, 1889., 39 és 40. szám,
• Wegweiser durch die ungarischen Karpathen, Lőcse 1888.,
• Theodor Posewitz: Reisehandbuch durch Zipsen, Hohe Tátra und Zipser Mittelgebirge, 1898
  könyvében a magashegységi rész szerzője,
• Magas-Tátra részletes kalauza, Budapest, 1914 és 1917.
  társszerzője,
• Die Geologie des Tátragebirges, MKE Évkönyve 1902.
• Das Pieninengebirge und die Zone der Karpathenklippen, Késmárk 1932.,
• Touristisches und Wissenschaftliches aus der Magura, MKE Évkönyve 1890.,
• Beiträge zur Geologie des Zdjargebirges, Petermanns Geograpische Mitteilungen (Gotha), 1911.,
• Eine Winterfahrt unter die Lomnizer Spitze, Zipser Bote 1882, 8 és 9. szám,
• Hochtouren und Temperatur-Beobachtungen in der Hohen-Tátra, MKE Évkönyve 1897.,
• Der Orkan in der Tátra vom 18 November 1915 und die Neuaufforstung seiner Windbrüche, Karpathen Post 1916., 12-16. szám,
• A Magas-Tátra legmélyebb hóhatára a jégkorszakban, Szepességi Hírlap 1922., 84 szám,
• Der Gang der Witterung in Tatra-Westerheim im Jahre 1925, Turistik, Alpinismus, Wintersport 1927., 10-11. szám,
• Magas-Tátra turistatérképe 1:50000, Budapest 1908,
• Der Touristenweg auf der Specialkarte des Militär-geographischen Instituts, Zipser Bote 1893., 43 szám,
• Lebensbeschreibung von eigener Hand, Die Karpathen 1934., 6. szám
  halála után megjelent életrajza.

Emlékét őrzi a négyormú Dénes-csúcs, amely a Tengerszem-csúcsról északra kiágazó mellékgerincben magasodik, valamint az ormok között lévő Hátsó-, Középső- és Elülső-Dénes-csorba.

Sírja a lőcsei temetőben (I. szektor 136-137 sír).

Irodalom:

• Guhr Mihály, Turistaság és Alpinizmus, 3, 1922-1923., 3. szám,
• Barcza Imre: Nagy magyar hegymászók: Dénes Ferenc, Turisták Lapja 40. évf. 16. o.,
• Sújtó Béla: Dénes Ferenc, Turisták Lapja 46. évf.,
• Hefty A. Gyula, Turistik, Alpinismus, Wintersport, 5, 1924-1925., 12. szám,
• Die Karpathen 1934., 6. szám: Dénes Ferenc emlékfüzet,
• Jan A. Szczepański, Taternik 19, 1934-1935., 1. szám,
• Ivan Bohuš, Geografický Časopis, 1964., 3. szám,
• Ernest Rusnák, Vysoké Tatry 23, 1984., 6. szám.

Forrás:
[Magyar Utazók Lexikona, Panoráma, Budapest 1993., 98. o.]
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 208-210. o.]
[Magyar Turista Lexikon, szerkesztette Polgárdy Géza, Budapest 1941., 45. o.]
[Dr Komarnicki Gyula, A Magas-Tátra hegyvilága, Budapest 1985., 2. kiadás]
[Kovalik András, személyes közlés]