Tanár, turista. A késmárki Líceumban érettségizett, majd Jénában és Göttingenben volt egyetemi hallgató, 1862-ben doktorált. Tanulmányai után 1862-1869 között Nyíregyházán volt gimnáziumi tanár, aztán az európai oktatást tanulmányozta (1869-1871), majd az iglói tanárképző igazgatója lett. Pedagógiai szakíró, poprádi polgármester.

Szenvedélyes tátrai turista volt béna lába ellenére. 1874-től tagja az MKE-nek, 1877-tól 1887-ig vezetőségi tag, 1878-tól 1887-ig az MKE Évkönyvének szerkesztőségi tagja, 1881-től a múzeumi bizottság tagja, 1884-től 1887-ig a múzeumi bizottság vezetőjeként nagy érdemei vannak a poprádi Kárpát Múzeum megépítésében. A Magas-Tátrával foglalkozó írásai:

• Gesamt-Ansicht und Beleuchtung der Hohen-Tátra, (MKE Évkönyve 4, 1877.)
• Der Csorber See. Ein Bergidyll, (MKE Évkönyve 5, 1878.)
• Der Grosse Wasserfall in der Kohlbach, (MKE Évkönyve 6, 1879.)
• Auf der Könignase, (MKE Évkönyve 8, 1881.)
• Die Hohe-Tátra, (MKE Évkönyve 13, 1886.)
• Das Gründsee-Thal, (MKE Évkönyve 13, 1886.)
• Auf der Schlagendorfer Spitze im Winter, (Zipser Bote 1881., 46. szám)
  Blasy Ede és Gellhof Jakab Nagyszalóki-csúcs első téli megmászásáról 1873-ban
• In Sachen des Karpathen-Museums, (Zipser Bote 1883., 31. szám)

Nem tudni melyik Emericzyről nevezték el a Lomnici-csúcsnak abban az időben nehéznek ítélt szakaszát "Emericzy-siratójának vagy síróhelyének, kesergésének."

Irodalom:

• Weber Samuel, Ehrenhalle verdienstvoller Zipser ..., Igló 1901.