Öten voltak testvérek és ő az egyetlen, aki szlovák nyelvű iskolába járt. Nehezen tanulta meg a nyelvet. Az iskolában a cseh tanárok és könyvek között mindig hátrányban volt tanulótársaival szemben. Mivel abban az időben sokan a cserkészetet ajánlották a nyelvtanulás elősegítésére, ezért ő is odakerült. A középiskola elvégzése után közgazdasági egyetemi diplomát szerzett.

Egy alkalommal cserkészként a Tátra alatt, a Hernád-áttörés körül táboroztak. A cserkészparancsnok Šimko Jožo volt. Ő már a szlovák hegymászó egyesület, az IAMES, vezetőségi tagja volt és a Rover cserkészcsapatot már akkor hegymászásra nevelte. Farkass Alfréd volt köztük a legfiatalabb, 14 éves, de felnőttként fejlett testtel. 1931-1932-ben Šimko kiválasztott 8-10 fiút és az elméleti oktatás mellett a Sároskőszeg melletti Kossuth-bástyára (szlovák neve Jánošíkova bašta) és a Szádelői-völgybe jártak gyakorlati hegymászó képzésre. Egy alkalommal négyüket elvitte a Tátrába. Farkass Alfréd az elméletben és a gyakorlati mászásban is jó volt.

A IAMES névrövidítés eredeti formájában Iglói Alpinista Mászók és Síelők egyesülete volt. A rövidítés betűit meghagyva az elnevezést latin és görög eredetű szlovák szavakkal pótolták. Így lett azután Idealizmus Alpinizmus Moralita Eugenika Solidarita és ezen a néven jött létre Iglón 1921. augusztus 14-én az első szlovák hegymászó egyesület ...

Minden év augusztusában részt vettek a IAMES által rendezett "Hegymászó héten". Elméleti és gyakorlati ismeretei alapján 1933-ban (17 évesen) már oktatással bízták meg. Ezt írja több más információ mellett a világ hegymászóiról készített szlovák Hegymászó enciklopédia is Farkass Alfrédről a 92. oldalon. 1934-ben az Iglóhoz közeli Káposztásfalván már ő vezeti a cserkésztábort. A legjobb "farkaskölykökkel" kirándult a Tátrába a Békás-tóhoz. Közöttük találjuk Puškáš Arnot, aki akkor 9 éves és akit már akkor rendkívül érdekelt a hegymászás. Ezzel a későbbi neves hegymászó, szakíró és grafikus-festőművész első hegyi lépéseinek egyengetője lett.

1935-ben a csehszlovák köztársasági elnök meghívására érkezett thaiföldi király a Tátrába látogatott. Farkass Alfréd mint tolmács volt jelen. A Csorbai-csúcson éjjeli mentési gyakorlatra került sor fáklyafénynél. Visszatérésükkor a tótól mintegy egy óra járásnyira az erdei úton meglepetéssel látták, hogy a király elébük jött. Mivel nagyon tetszett neki a látványos éjszakai gyakorlat, másnap egy ebéden látta vendégül a résztvevőket, köztük Farkass Alfrédet. Még abban az évben (1935) a IAMES titkára Prágába költözött és mivel már a vezetése alatt is lankadt az érdeklődés a hegymászás iránt, az iglói vezetőségi ülésen az egyesületet megszűntnek nyilvánította.

Ekkor lépett fel Farkass Alfréd és aktivitásával Kubín Róberttel, Haberrel és Šimkoval együtt újraélesztették a szlovák tátrai hegymászást. Évente két hónapot töltöttek a hegyekben. A Tátrában ingyen laktak és étkeztek. Elsősorban a "Hegymászó hétre" kitűzött túrákat mászták, sokszor naponta 2-3 utat is teljesítettek. Ezeket az 1926-ban kiadott Komarnicki-kalauz alapján mászták, az utak nehézsége II-III. volt. De több V-VI-os utat is megmásztak, mint például a Hegyes-torony d. falát, a Weber-csúcs é. falát és a Tátra-csúcs é. falát. Az 1935-ös téli Zöld-tavi tábor alkalmával elsőnek mászta meg a Zerge-csúcs és a Fehér-tavi-csúcs közötti gerincet Šimkoval és Kubínnal. Ezt a túrát az ottlévő csehek is szerették volna megmászni, de Farkassék megelőzték őket. A későbbiekben az első megmászásukat mégsem jegyezték be "félreértés" miatt.

Járt Ausztriában, ahol 9 csúcsot mászott meg. Svájcban a Matterhornon kívül a Schreckhorn ny. falát mászta meg, továbbá a Dolomitokban 4 túrán volt.

Eltávolodása Tátrától már 1938 és 1941 között elkezdődött, amikor az új határvonal miatt már csak ritkán, útlevéllel juthatott el a hegyekbe. Végül 1943-ban a háború alatt bevonult katonának és 1948-as házasságkötésével végleg elszakadt addigi szenvedélyétől.

1950 és 1970 között több cikke jelent meg szlovák és magyar folyóiratokban.

A IAMES sokéves eredményes szervezői és vezetői tevékenységéért több alkalommal díszoklevéllel és emlékplakettel, többek között a nagy arany plakettel tünetette ki. Érdemeit elismeréssel méltatják a említett Hegymászó enciklopédiában is.

Forrás:
[Szivárvány, A Magyar Hegymászástörténeti Társaság nem hivatalos lapja, VIII. évfolyam, 1. szám, 64-65. o.]