Iskoláit Szepesolasziban, Iglón kezdte, a lőcsei gimnáziumban érettségizett.
Kassa, Eperjes, majd az egyetemi évek befejezésként Budapest volt tanulmányainak
utolsó állomása.
Az otthonról hozott természetes örökség, a háromnyelvűség -- a magyar, a német, a szlovák nyelv ismerete -- segítette tájékozódását, beilleszkedését az iskolai, az egyetemi közösségekbe. Már ezekben az években megnyilvánult a természet soha el nem múló szeretete.
1910-ben -- az egyetemi vizsgák letételét követően -- lett Poprád polgármestere. Huszonhárom évesen az akkori Magyarország legfiatalabb tisztségviselőjeként kezdte közigazgatási pályafutását. Ebben az évben vette nőül Kummer Júliát. 1918-ig, az I. világháború befejezéséig látta el hivatali munkáját. A csehszlovák államiság eszméjével nem tudott megbarátkozni. Az elvárt hivatali esküt nem tette le a csehszlovák kormányra, ezért távoznia kellett szülőföldjéről. A bútorokkal, családi ingóságokkal teli vagonokkal Budapestre érkezett. Néhány hónap hányódás, bizonytalanság után a belügyminiszter rendelete alapján 1919 végétől 1921-ig Újpest helyettesítő polgármestereként dolgozott. Ezt követően kapta közigazgatási, szakmai feladatul, hogy készítse elő Salgótarján várossá alakulását. Tapasztalatát jól kamatoztatta, munkája eredménye lett a városi közigazgatás zavartalan létrejötte. Munkája elismerése is szerepet játszott abban, hogy egyedüli pályázóként, ő lett Salgótarján első polgármestere. Ezt a címet 1922-1944 között megőrizte, feladatát sok szakmai sikerrel látta el.
1944 elején Bodajkra költöztek, miután nyugdíjazását kérte. Döntésében szerepet játszott, hogy 1943 elejétől több személyeskedő és politikai támadás érte: nem tudta elviselni a városban is teret nyert nyilasmozgalom vezetőinek gátlástalan törtetését. Ez volt a politikai támadás hátterében, ami miatt távozott a polgármesteri székből.
Az 1944 nehéz napjait tovább súlyosbította szeretett felesége halála, akit Zircen temettetett el.
A II. világháborút követően az elmúlt években közhivatalokban és máshol vezető beosztású személyek tevékenységét igazoló bizottság tekintette át. A salgótarjáni bizottság nem volt jó véleménnyel Förster Kálmánról, nem igazolták s megvonták nyugdíját. Az evangélikus egyház szeretetotthonába került Pécsre, ahol pénzügyi munkával, illetve redőnyjavítás kitanulásából származó jövedelméből tartotta fenn magát és feleségét, a salgótarjáni származású özvegy Básthy Lászlóné Szalai Gizellát.
1967-ben járt utoljára Salgótarjánban. Nem tűnik mellékesnek, hogy dicsérően szólt a városközpont akkor már látható átalakításáról. Magas kort ért meg. Első felesége mellé temették el Zircen.
Az MKE társelnöke volt. Az I. világháború végén az MKE főtitkára volt s az ő csonkaországba való költözésével az MKE is a mai Magyarországra került. Mint Salgótarján polgármestere, az MKE Salgótarjáni Osztályának elnöke lett s vezetése alatt épült fel a Salgó-menedékház. A Magyar Turista Szövetségnek 1921-1926 között társelnöke, a Magyar Hegymászók Egyesületében éveken át választmányi tag volt.
Túráiból: