Hegymászó, síelő, a poprádi sörfőzde igazgatója. A II. világháború után először mint kapitalistát és méghozzá cipszert a Poprád melletti lándzsásötfalusi (szlovákul Hôrka) magnezitbányában bányászként dolgoztatták, majd a szviti cipőgyár munkása lett. Ez azonban nem törte meg, továbbra is minden vasárnap túrázott, télen síelt. Különlegesen jó érzéssel tudta megállapítani a lavinaveszélyes terepet. Még hatvan éves korához közel is fiatalos erőnléttel és kedvel mászott.

Az I. világháború után az egyik legjobb szepesi hegymászó. Útjai közül:

• Markazit-torony d. fala negyedik megmászása, Grósz-út, 1925.,
• Késmárki-csúcs d. fala, Grósz-pillér második megmászása, 1925.,
• Weber-csúcs é. fala második megmászása, Komarnicki-út, 1925.,
• Ganek-karzat é. fala, a klasszikus út hatodik megmászása, 1926.

Friesz János
(a felvétel 1959-ben készült)

Friesz János

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 284. o.]
[Boleslaw Chwasciński: Z dziejów taternictwa, Sport i turistyka, Warsó 1979., 238.o.]
[ifj. Luczy Sándor, személyes közlés]