Irodalomtörténész, műfordító. A századelején fiúnevelő intézetet alapít. 1909-ben megalapítja a
Vándordiák Egyesületet és öt éven át vezetője. A Vándordiák évkönyv szerkesztője.
Nevét az MTSZ által az ifjúság természetjárójává nevelése terén jeleskedők elismerésére nevét
viselő kitüntetést alapított (1987). A Pilis-hegységben a Mesélő-hegyen pihenő őrzi a nevét.
Húsz évvel ezelőtt halt meg . . .
A hazai irodalomtörténet mint műfordítót és irodalomtörténészt tartja számon, Ő ültette át magyarra -- sok egyéb mellett -- az óizlandi Edda dalokat. És nagynevű teoretikusa volt a magyar verstannak és ritmusnak; e tárgykörből több műve maradt fenn.
A hazai turistamozgalom a vándordiák mozgalom megalapítóját tiszteli benne. 1909-ben létrehozta és öt éven át eredményesen vezette a Vándordiák Egyesületet. Az egyesület keretében kéthetes gyalogutakat szervezett a nyári vakációban: tanárok vezetésével. Merre vezetett túráik útvonala? Hol mindenütt jártak az egykori vándordiákok?
Az első évben (1909) a Felvidéken vonult végig egy huszonötfőnyi csapat, Eperjes-ről indultak s a Branyiszkón, Lőcsén, Késmárkon át a Magas-Tátra felé igyekeztek; innen Gömör -- Szepesi Érchegységen s a Sztracenai-völgyön át a Dobsinai jégbarlanghoz s onnan a Garam forrásvidékét érintve Vereskőig vándoroltak. Útközben gyártelepeket, ipari intézményeket, műemlékeket, múzemokat s természeti érdekességet -- barlangokat, vízeséseket -- tekintettek meg. A következő év (1910) nyarán már két csapat kerekedett útra: az egyik Szombathelyről kiindulva Vasvár, Sümeg, Tapolca érintésével a Balatonhoz, majd ennek hosszában Veszprém felé vándorolt innen a Bakonyon és Vértesen keresztül Tatára, a másik csapat a Murányi fennsíkon át a Garam-völgybe, majd Breznóbányán, Besztercebányán, Selmecbányán, a Szitnyán, Korponán, Ipolyságon s a Börzsöny-hegységen át Esztergomba ment. 1911-ben a Gömör-Szepesi Érchegység volt az útirány: Kassa -- Kassahámor -- Gölnicbánya -- Thurzófüred -- Szepesremete -- Uhornai-tó -- Krasznahorka -- Rozsnyó -- Jolsva -- Nyustya -- Losonc. - 1912-ben ismét két csapat indult: az első Besztrcebányáról a Stureci hágón és a Vág-völgyén át Trencsénig gyalogolt, a második a biharmegyei Révből a Királyhágón, Bánffyhunyadon, Kalotaszegen, a Gyalui havasokon, Kolozsváron, a Tordai-hasadékon és Bihar-hegységen keresztül Vaskohig vándorol. 1913-ban már három csapat kelt útra: az első -- a legedzettebb fiúkkal -- Orsovánál kezdte a túrát s bejárta az Aldunát, a Krassószörényi vidéket és Hunyad megyét; a második a Mátrán, Bükkön, a Sajó-völgyén keresztül Dobsináig vándorolt; a harmadik a Vértesen és a Bakonyon át a Balatonhoz igyekezett.
..."A diákvándorlás kitűnő tornaoktató, elsőrendű földrajz és természetrajz tanár -- hirdette Gábor Ignác. Kiválóan tanítja a fizikát, a kémiát, az ipart, a technikát, a társadalomtudományt, a gazdászatot, az emberi együttműködést, a szolidaritást, a kölcsönös segítés elvét."
Fennállásának ötödik évében Vándordiák évkönyvet adott ki az egyesület: igen gazdag és színvonalas tartalommal. A könyvecske szerkesztője: Gábor Ignác. Az évkönyv előszavában rajongó lelkesedéssel, túláradó szeretettel ír a vándorlás gyönyöreiről: ..."Vándorolni! Mennyi gyönyörűséges képzetet csendít meg ez a bűvös szó! Benne van a ragyogó napsugár, a távolba szálló felhő, a búzavirágos vetések közt kígyózó gyalogút. Benne van a pacsirta dala, a forrás csobogása, erdő susogása. Benne van az ujjongó vidámság és az ünnepi áhítat, az örök sóvárgás és a boldog megelégedés. Benne van a természet minden színe, illata, muzsikája, egész költészete."
Ez volt Gábor Ignác turista hitvallása!
A Vándordiák Egyesületet, ezt a kiváló ízig -- vérig turista intézményt elsodorta az I. világháború. Az egyesület feloszlott, az ifjúság szétszéledt.
Vajon él-e még valaki Gábor Ignác vándordiákjai közül?
Irodalom:
Forrás:
[Kalmár László, személyes közlés]
[Dr Pápa Miklós, személyes közlés]