A fiatal gyógyszerész gyakornok, a Tátra nagy rajongója. A Budapesti Egyetemi TE tagja. Tehetségét, elkötelezettségét Hensch Aladár méltatja a Turistaság és Alpinizmusban.

Gimnáziumi éveit a késmárki evangélikus líceumban tölti. Adományaival segíti iskoláját. A könyvtárt 4 magyar, 1 német nyelvű könyvvel gyarapítja (1909), az éremtárat egy ezüsttel (1907). A szavalókörben sikeresen szerepel (1909).

Mint hadapródőrmester életének 21. évében a gorlicei csatában combján sérül meg. Lábát amputálják, de nem sikerül megmenteni, május 19-én Nyitrán elhunyt. A szepesszombati evangélikus temetőben nyugszik.

Forrás:
[Kovalik András, személyes közlés]