Guhr Mihály ifj. Dr
(1873. március 11., Nagyszalók, Szepes m. -- 1933. augusztus 23., Szepesszombat, sírja
Nagyszalókon)
Orvos, Tátraszéplak társtulajdonosa, turista, hegymászó, síző.
Orvosi diplomáját Budapesten szerezte, a tüdőbaj szakorvosa volt. 1897-től
Tátraszéplak főorvosa, 1902-ben Tátraszéplakon szanatóriumot építtetett tüdőbaj,
Basedow-kór, asztma és más betegségek gyógyítására. A klimatoterápia nagy
szorgalmazója, propagátora volt. Erről nemcsak szaklapokban írt :
- Die Hohe Tatra als therapeutisches Spezifikum, (Turistik und Alpinismus, 3,
1922-23., 3. szám),
- Klimatologische Orientierung über die Hohen Tatra (Turistik und Alpinismus, 3, 1927., 1-2. szám,
- Klimatológiai elmélkedések, (Turistaság és Alpinizmus, 1931.)
Sok éven keresztül a szepességi orvosok és gyógyszertárosok egyletének elnöke volt.
A Tátra történetéről is írt:
- Néhány adat Tátraszéplak történetéhez, (Turistaság és Alpinizmus, 1913-14.,
6. szám)
Szenvedélyes turista, hegymászó és síző volt. Sokéves közéleti tevékenységével
jelentősen hozzájárult a turizmus fejlődéséhez, majd 1908-tól a sí- és bobsport
fejlődéséhez is.
A Magyar Sí Klub és a Magyar Síszövetség megalapítója, az első magyar
síbajnokság rendezője.
Már 1913-tól az első hegyimentő szervezet (TÖMB) elnöke,
hegyimentésekben is részt vett, hegyivezetők és menedékházak
gondnokai számára elsősegély tanfolyamokat tartott.
1918-ban a Magyar Turista Szövetség és az MKE társelnökévé választotta.
1922-1933 között a Karpathenverein tiszteletbeli elnöke volt,
tevékenykedett a hegyivezető bizottságában is.
A Siebenbürgische Karpathen Verein tiszteletbeli tagjává választotta.
Az 1890-es években kísérli meg Tátraszéplakon először hordódongákon a
síelést, később a svájci Davosban próbálkozott.
1906-ban Norvégiába utazott a síelés elsajátítására. 1910-ben Tátraszéplakon
megrendezte az első magyarországi nemzetközi síversenyt.
1927-ben megvásárolta a Tarajka melletti Szószéken a leégett Róza és Kohlbach
szálló telkét és a Karpathenverein-nek adományozta. A Karpathenverein a telken egy
új menedékházat épített fel, 1934-ben nyitotta meg és Guhr-menedékháznak (Guhrova
chata, Schronisko Guhra, Dr Guhr Jugendheim und Turistenhaus) nevezte el. 1946-ban
átnevezték Bilík-menedékháznak.
Szívügye volt a szepességi múzeumok fejlesztése is, híve volt a poprádi
Kárpátmúzeum és a felkai Tátramúzeum szoros együttműködésének; erről írt egy
cikket, amelyben mindkét múzeum programját is felvázolta:
- Die Vereinigung der Museen Poprad und Felka, (Turistik und Alpinismus, 5,
1924-25., 10 és 11. szám)
Szoros baráti kapcsolatot tartott fenn a lengyel turistákkal, hegymászókkal és
síelőkkel. Sokrétű tevékenységéről főleg németül, de magyarul és szlovákul is
publikált.
Halála után családja gazdag hagyatékát a poprádi Kárpátmúzeumnak adományozta. A
hagyaték egy külön helyiségben, a Guhr-emklékhelyiségben -- melyet 1933. december
19-én nyitottak meg -- volt kiállítva. A Karpathenverein 1937. július 4-én tiszteletére
emléktáblát helyezett el a Tarajkán lévő Szilágyi-emléken . A II. világháború után az emlékműről a táblákat eltávolították.
Guhr életét Keller Imre egy kétkötetes regényben értékelte (Tisztán egy
életen át, Kassa, 1933.)
Irodalom:
- Reichart Géza: Dr. Guhr Mihály, (Turistik und Alpinismus, 1933., 9. szám),
- Ykor: Wanderungen mit Dr. Guhr, (Die Karpathen, 1934., 5. szám),
- Ivan Bohuš, Vysoké Tatry, 1974., 1. szám.
Guhr Mihály ifj. Dr
Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska,
Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 384. o.]
[Magyar Turista Lexikon, szerkesztette Polgárdy Géza, Budapest 1941., 78. o.]