Müncheni hegymászó. A Magas-Tátrába 1905-ben Bröske Maximilian és Bröske Katherine meghívására jött el. Bröske Katherinével együtt 1905. szept. 12-én elsőként mászta meg a Simon-torony d. falát. Három nappal később a Bröske-házaspárral a Hegyes-torony d. falát mászták meg elsőként, majd a k. pilléren jöttek le.

Mindkét mászás a tátrai hegymászás mérföldkövének számít. Bár már azelőtt másztak rövid szakaszokon hasonlóan nehéz utakat, de ezek nem váltak ismertekké, nem befolyásolták a hegymászás fejlődését. Häberlein példája azonban másokat is nehéz utak mászására serkentett. Útjait gyakran ismételték. Hamarosan még nehezebb utakat kezdtek mászni -- az erre való késztetés azonban Häberlein-tól származott. Az említett utakat és más tátrai mászásait a

• Fünf Täge in der hohen Tatra, (MKE Évkönyve 1906.) és a
• Oesterreichische Alpenzeitung, Bécs, 1906., 707. szám

Túráiból:

• Békás-tavi-torony, ny. és d. gerinc, (S. Häberlein és K. Bröske, 1905. szeptember 11.)
• Ökör-hát-torony, k. gerinc, (S. Häberlein és K. Bröske, 1905. szeptember 11.)
• Keleti-Menguszfalvi-csúcs, ény. gerinc a Vadorzó-hágóból, (S. Häberlein és K. Bröske, 1905. szeptember 11.)
• Simon-torony, d. fal, (S. Häberlein és K. Bröske, 1905. szeptember 12.)
• Hegyes-torony, d. fal felmenetben, k. gerinc lemenetben, (S. Häberlein, K. Bröske és M. Bröske, 1905. szeptember 15.)