Horganylemezművek vezérigazgatója, az evangélikus egyház felügyelője.
Német szülőktől született.
Főiskolai tanulmányait Leaberben végezte. Bányamérnöki diplomát szerzett. Mint fiatal bányamérnök Mätrish-Ostrauban lévő horganyhengerművekhez került. 1908-ban jött Vácra üzemvezetőnek, Kubitzky György igazgató halála után, ekkor még csak németül tudott. Vasakarattal elsajátította a magyar nyelvet, későbbiekben már csak magyarul beszélt. Az evangélikus egyháznál is szerepet vállalt (egyházi felügyelő).
A fiatal mérnök olyan sikerrel vezetette a gyárat, hogy a központ két év múlva igazgatói címmel tűntette ki, 1923-ban pedig üzletvezető vezérigazgató, egyben az igazgatóságok tagjává választották.
Heitzigráth egész csendben de eredményesen tudott dolgozni. Gyártmányaival meghódította a Balkánt, hosszú ideig gyártmányai kiszorították a híres németországi horganylemezeket. Ezt a munkát a hatalmas horganyhengerművek igazgatósága méltányolta, és megbízta az összes gyárak vezérigazgatóságával. Ez azzal járt volna, hogy el kellett volna költöznie Vácról. Nagy fizetést, és nagy pozíciót kapott volna. De nem vállalta el. A várost választotta.
Más szakférfiú került tehát föléje a központba, de Hitzigráth érdemeit azzal is elismerték, hogy amit ő címben, rangban megkapott volna, az új vezér csak főigazgatói címmel volt kénytelen beérni.
A nagy sportférfiú körülbelül öt év előtt lett komoly beteg. Akkor az orvosok trombózist állapítottak meg nála. Egy vérrög befúrta magát a szívébe és csoda, hogy életét meg tudták menteni. Ő nem tudott arról, mily veszedelemben forgott, azt hitte, tüdőgyulladása volt. Orvosai az amúgy is legszolidabb életet élő Hitzigrátnak a legnagyobb megtartóztatást ajánlotta.
Szívszerelme a vadászat mellett, a sport volt Sportelnökké választották. Szociális érzékű ember volt, az ő gyárában nem emlékeztek sztrájkra. A szociális körülmények mellett a higiéniának is szolgálatába állította hatalmas gyártelepét.
Társadalmi szerepet vállalat minden nemes ügy mellett.

Az MTE Váci Osztály választmányi tagja (1928).

Irodalom:
[Nekrológ. Váci Hírlap, 1937. október 31. sz.]

Forrás:
[Székelyhidi Ferenc, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]