Jankó János Dr

(1868. március 13., Pest – 1902. július 28., Borszék, Csík m.)


Földrajz- és néprajztudós, Afrika- és Ázsia-kutató.

Édesapja a kor ismert festőművésze és karikaturistája volt. Fia azonban nem örökölte művészi hajlamait, de annál inkább érdekelték őt a még feltáratlan területeken végzett kutatások. Érettségi után az orvosi egyetemre iratkozott, de nem érzett hivatástudatot az orvosi pálya iránt, s ezért földrajz szakos tanárjelöltként folytatta tanulmányait a bölcsészkaron. A földrajz mellett nagy érdeklődést tanúsított a botanika iránt is. Még egyetemi hallgatóként több e tárgyba vágó tanulmányt publikált német és angol szaklapokban.

Ugyancsak egyetemi tanulmányai idején, 1888 tavaszán indult el régen tervezett afrikai útjára. Ennek költségeit hírlapi cikkeiért kapott honoráriumokból és a Kereskedelmi és Iparkamara által juttatott szerény ösztöndíjból fedezte. (A Kamara számára, az ösztöndíj ellenében, a magyar áruk afrikai piaclehetőségeiről kellett tájékozódnia.) Afrikai kutatásai a Nílus deltájára és annak közvetlen környékére irányultak. Elsősorban a deltavidék földtani és földrajzi sajátosságait kutatta. Munkáját nagyban hátráltatta a mocsaras területen kapott hosszan tartó lázas betegség, a malária.

Gyógyulása után ismét Afrikába, Tuniszba és Tripoliba utazott. Ez alkalommal főként geológiai tanulmányokat végzett. Később feltámadt néprajzi érdeklődésének első jeleként az észak-afrikai kézműves iparról gyűjtött adatokat. 1894-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának igazgatójává, Xántus János örökébe.

1896-ban az oroszországi néprajzi gyűjteményeket tanulmányozta, majd Zichy Jenő harmadik expedíciójának tagjaként 1897-1898-ban a Kaukázustól a Volga-deltáig, onnan a szibériai Tobolszkig vándorolt, s végül a nyelvrokon osztjákok szállásterületeire utazott, részben az expedícióval, részben attól különválva. Ezen a hatalmas területen a hajdani magyar életmód halász-vadász korszakának számos valószínűsíthető tárgyi és szellemi emlékét kutatta vagy találta fel.

Teljes mértékben rászolgált a polihisztor kitüntető címre. Eredményekben gazdag, de fájdalmasan rövid, mindössze másfél évtizedet átfogó életművének legmaradandóbb emlékei Afrika tudományos megismeréséhez fűződnek. Maga is ezen kutatásait értékelte leginkább. Afrikáról álmodozott ifjúkorában, s amikor álmai beteljesültek és 1888. május 16-án Afrika földjére léphetett, megcsókolta azt, és második hazájának nevezte. Munkásságában ugyancsak jelentős helyet foglalnak el azok a vizsgálatok, amelyek a magyar kutatóknak a világ tudományos megismerésében játszott szerepét próbálták megvilágítani. E témakörben is Afrika a kedvezményezett kontinens. Afrika és a magyarok kapcsolatának rövid, de széles adatbázisra épülő, és a XIX. század végéig felsorolásokban szinte teljesnek mondható áttekintést nyújtja.

Benyovszky Móric tevékenységével kiemelten is foglalkozott. Aktív szerepet vállalt a Magyar Földrajzi Társaság életében is; 1890-1901 között a tátraság titkára volt. 1902-ben bekövetkezett hirtelen halála egy páratlanul termékeny kutatói pályát tört meg.

Az MKE Budapesti Osztályának tagja volt.

Művei:

Irodalom: Forrás:
[Magyar Utazók Lexikona, Panoráma, Budapest 1993., 173. o.]
[Thuróczy Gergely, személyes közlés]

Jankó János Dr