Atyja J. Ede r. kath. elemi főtanító és egyházi karnagy volt Szomolnokon; a gymnázium I. osztályát mint magántanuló szülővárosában, a II-VI. osztályokat Rosnyón, a VII. Lőcsén és a VIII. Kassán végezte 1855-ben. Ezen év végén tífuszban betegedett meg és szülővárosában időzött. 1859-63-ban a jogi tanfolyamot a pesti egyetemen hallgatta. 1862-ben, mikor Konek Sándor dékán buzdítására a joghallgatókat segélyező egyesület megalakult, annak titkára, 1863-ban pedig elnöke lett. 1860-63-ban Wehler Nándor dunagőzhajótársasági főfelügyelő négy fia mellett nevelő volt. 1864-ben Török János Pesti Hirnökénél működött; 1864 nyarától 1868 végeig Szécsen Anal gróf fiának, Miklósnak nevelője volt Bécsben. 1869. dec. 1-től a losonci m. kir. állami tanító képző intézet tanára. 1878-ban a német és magyar nyelvből és irodalomból tanári képesítést nyert és júliustól a losonci m. kir. állami gymnázium rendes tanára.

Már tanulókorában küldött be néhány apróságot Jókai Üstökösébe; 1858 végén Vahot Imre Napkeletének volt levelezője. 1871. okt. 1-től a Nógrádba tárcacikkeket írt; 1873. május 4-től 1875 végeig a Losonczi Lapok főmunkatársa volt, melybe Netuddki, Képíró, Krónikás sat. álnevek alatt eredeti s fordított tárcacikkeket írt. 1881 óta a Losoncz és Vidéke belmunkatársa, a tárca- s hírrovat vezetője.

Munkái: