Piarista Gimnázium elvégzése után, jogra jelentkezett. 1902-ben végzett a Kolozsvári Egyetemen. 1906-tól 1920-ig vármegyei aljegyző, 1920 és 1924 között Pest vármegye Vác járásának főszolgabírója. 1922-től 1926-ig Vác országgyűlési képviselője. 1924-ben megválasztják Vác polgármesterének, és ezt a tisztséget 1935-ig tölti be. 1935 és 1936 között Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja.
Jóllehet az ország rendkívül nehéz helyzetben volt az I. világháború, a Trianon-sokk után, majd a világgazdasági válság idején, mégis ezt az időszakot a békés építkezés, a város modernizációs szakaszának tekinthetjük. A városban több helyen: az egykori Vásártéren, Máriaudvaron és Lajos-telepen parcellázások kezdődtek, hogy az egyre szélesedő tisztviselő- és jól fizetett munkásrétegek lakáshoz, házhoz jussanak. De ezt a célt szolgálta a Széchenyi utcában felépített városi bérház is. A parcellázások következtében új közműveket kellett építeni, ezért bővítették a villanyvezeték- és a csatornarendszert, és 1928-tól kezdve már a városi vízmű szolgáltatta a vezetékes ivóvizet. Több új középületet emeltek vagy alakítottak át: új székházat kapott a rendőrség, a posta, felépült a római katolikus polgári fiúiskola, a deákvári állami iskola, a Gombási úti iskola új épülete, bővítették a szemináriumot és átépítették a vasútállomást. Több utcát köveztek (a főutcát sárga keramittal) és aszfaltoztak az akkor jó hírű váci aszfalttal. Rendezték a Mária Terézia-rakpartot, csinosították és parkosították a várost. Az I. világháború idején elhunyt hősök tiszteletére megépült a Hősök emlékműve. Elmondható, hogy a barokk kor után Karay-Krakker Kálmán polgármester idején formálódott leginkább a város. Kortársai elismerték városépítő eredményeit.

Az MTE Váci osztály elnöke (1925-38-).

Irodalom: