1911-ben a budapesti Műegyetemen mérnöki oklevelet szerzett. 1911-ben Budapest
székesfőváros szolgálatábanlépett; az építkezések felülvizsgálatával, új
szerkezetek és építőanyagok kipróbálásával foglalkozott; 1932-től a
városépítési ügyosztály helyettes vezetője, 1935-től műszaki főtanácsos rangban
a városrendezési és magánépítési ügyosztály magánépítési alosztályának
vezetője. 1943-ban nyugdíjazták. 1931-ben a Műegyetemen műszaki doktori
oklevelet szerzett. Jelentős eredményeket ért el a vasbeton- és acélszerkezetek
plasztikus méretezési elméletének megalkotásában és kifejlesztésében, valamint
az anyagvizsgálat területén. Részt vett az 1931. évi vasbetonszabályzat és
hegesztési szabályzat elkészítésében. Több nemzetközi konferencián
képviselte Magyarországot.
Az MHE választmányi tagja (1925-31-). MTSZ Munka és műszaki bizottság tagja (1927-30-), a Vezetőképző bizottság tagja (1936-39). Az MTSZ jubiláris emlékplakett tulajdonosa (1933).
Túráiból:
A balesetről Kazinczy Gábor A Tátracsúcs címmel cikket írt és megnyerte vele az MTSz 1926. évi irodalmi pályázatának első díját.
Forrás:
[Dr Komarnicki Gyula: A Magas-Tátra hegymászókalauza, III. kiadás,
Késmárk-Budapest, 1926., Turistaság és Alpinizmus lap-, könyv- és térképkiadó
RT kiadása]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]
[Turisták Lapja, 1927., 3-4 szám, 57-64 o.]