Kazinczy Gábor (kazinczi)

(1889. január 19., Szeged -- 1964. május 26., Motala, Svédország)


1911-ben a budapesti Műegyetemen mérnöki oklevelet szerzett. 1911-ben Budapest székesfőváros szolgálatábanlépett; az építkezések felülvizsgálatával, új szerkezetek és építőanyagok kipróbálásával foglalkozott; 1932-től a városépítési ügyosztály helyettes vezetője, 1935-től műszaki főtanácsos rangban a városrendezési és magánépítési ügyosztály magánépítési alosztályának vezetője. 1943-ban nyugdíjazták. 1931-ben a Műegyetemen műszaki doktori oklevelet szerzett. Jelentős eredményeket ért el a vasbeton- és acélszerkezetek plasztikus méretezési elméletének megalkotásában és kifejlesztésében, valamint az anyagvizsgálat területén. Részt vett az 1931. évi vasbetonszabályzat és hegesztési szabályzat elkészítésében. Több nemzetközi konferencián képviselte Magyarországot.

Az MHE választmányi tagja (1925-31-). MTSZ Munka és műszaki bizottság tagja (1927-30-), a Vezetőképző bizottság tagja (1936-39). Az MTSZ jubiláris emlékplakett tulajdonosa (1933).

Túráiból:

1926 Húsvét szombatján Csengery Árpád társaságában a Tátra-csúcsot mászta meg. A csúcsról visszatérőben Csengery kicsúszott, és kirántotta biztosító állásából Kazinczyt, aki ekkor csákányát is elvesztette. Együtt csúsztak le a Tátra-csúcs főszakadékán mintegy 200 métert egészen a Sárkány-tavi-gerinc hágója alá, és csak az ott összefagyott göröngyös havon álltak meg. Csengery nagy szerencsével csak könnyebb zúzódásokat, míg Kazinczy bal lábszárán nyílt törést szenvedett. Egy, a Tátra-csúcson túrázó német hegymászó és vezetője, Franz János észlelték a balesetet, és azonnal a szerencsétlenül jártak segítségére siettek. Leereszkedtek a sérültekhez, a törött, vérző lábat bekötötték, majd a Poprádi-tóhoz mentek le a további mentés megszervezésére. Az azonnal elindított mentők délután értek fel a sérültekhez, ám a lefagyott, jeges úton csak éjjel 11 órára érték el a menedékházat. A szepesszombati kórházban az ottani orvosok - tekintettel arra, hogy a lassú szállítás alatt a végtag megfagyott -- amputációt javasoltak, ezért tovább szállították Budapestre. Segíteni azonban már itt sem tudtak, és a bal lábat térd alatt amputálni kellett.

A balesetről Kazinczy Gábor A Tátracsúcs címmel cikket írt és megnyerte vele az MTSz 1926. évi irodalmi pályázatának első díját.

Forrás:
[Dr Komarnicki Gyula: A Magas-Tátra hegymászókalauza, III. kiadás, Késmárk-Budapest, 1926., Turistaság és Alpinizmus lap-, könyv- és térképkiadó RT kiadása]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]
[Turisták Lapja, 1927., 3-4 szám, 57-64 o.]