Egészen fiatalon, 17 éves korában megismerkedett a hegymászással. A kezdetleges, úgynevezett "Dülfersitz" ereszkedés használhatóbbá tétele érdekében kifejlesztette a róla elnevezett Kessler-féle karabinerféket, amit az osztrák Allgemeine Bergsteigerzeitung 1933-ban részletesen ismertetett. Nevéhez fűződik -- többek között -- az Alsó-hegy legmélyebb zsombolyainak a Vecsem-bükki- és az Almási- zsombolynak első bejárása (1927), a főváros alatt húzódó Szemlőhegyi- (1930), és Ferenchegyi-barlang (1933) felfedezése, a Baradla-Domica-barlangrendszer összefüggésének bebizonyítása (1932), a Bihar-hegységben nyíló révi Zichy- valamint a Csarnóházi-barlang jelentős szakaszainak felderítése (1942), és a Kossuth-barlang feltárása (1956). Mint a Baradla igazgatója jelentős sikereket ért el (1935 és 1945 között) a terület idegenforgalmának fejlesztésében. Megalapozott terveinek, kitartásának és jó szervezőkészségének köszönhetően igazgatósága alatt bevezették a villanyvilágítást a Baradlába; tervei alapján felépült az aggteleki Barlang Szálló és a jósvafői Tengerszem Szálló, valamint az az épület, ahol ma a nemzeti park igazgatóságának székhelye található. A barlang népszerűsítése érdekében művészi értékű felvételeket készített a legjellegzetesebb képződményekről. Barlanghasznosítási törekvésének eredményeként 1959-ben a nagyközönség számára megnyílt a Miskolctapolcai-barlangfürdő, karsztvízmegfigyelő állomás alakult 1962-ben a Gellérthegyi-barlangban, s természetesen szorgalmazója volt a Szemlőhegyi-barlang kiépítésének is.
Napilapokban, szakfolyóiratokban, kiadványokban megjelent írásainak, tanulmányainak, közleményeinek, könyveinek száma megközelíti a 200-at. Ebből önálló kiadvány, könyv 15, szakcikk pedig 94. Gyakorlati tevékenysége közül kiemelkedik az országos forrásvizsgáló szolgálat és a forrásnyilvántartás megszervezése, városok (Hévíz, Tatabánya, Miskolc, valamint Tirana) vízellátásának megoldása. Egyenleteket állított fel a karsztvízbeszivárgás számítására és meghatározta a mértékadó csapadékszázalék-számításokon alapuló dinamikus karsztvízkészlet ellenőrzési módját is. Kezdeményezője és megalapítója volt a ma már széles körben elismert barlangterápia alkalmazásának. A Nemzetközi Barlangtani Unió az ő javaslatára hozta létre 1969-ben Barlangterápiai Szakbizottságát.
Alapító tagja volt az 1926-ban megalakult Magyar Barlangkutató Társulatnak, s tevőlegesen járult hozzá a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1958. évi újjáalakulásához is. A Hidrológiai Társaságban a barlangkutatás támogatása érdekében az 50-es években karszthidrológiai bizottságot alakított és vezetett.
Hegymászóként járt a Lienzi-Dolomitokban, Ennstali-Alpokban, Schober-csoportban,
Glockner-csoportban, Silvrettában, Magas-Tátrában és az olasz Karszt
barlangjaiban.
Legjelentősebb hegymászótúráinak egyike a Hochstadl é. falának bivakos
megmászása Syrek Jánossal.
Főbb művei: