Hegymászó, budapesti kereskedő. Családja Svájcból költözött Magyarországra, a magyar mellett megtartotta svájci állampolgárságát is, egy időben svájci főkonzul volt Magyarországon.

1907-1910 között részben hegyivezetőkkel, részben nélkülük több új utat mászott:

• Triumetal, ny. fal a Nefcer-völgyből, (Kienast F. és W. Wanjura, 1905. augusztus 10.)
• Ruman-csúcs, ény. gerinc, lemenet a Ganek-résbe, (Kienast F., A. Martin és W. Wanjura -- Breuer J. és Spitzkopf P. vezetőkkel, 1905. augusztus 14.)
• Kis-Viszoka, é. gerinc a Rovátkáról, (Kienast F. -- Breuer J. és Spitzkopf U. P. hegyivezetőkkel, 1907. augusztus 7.)
• Gerlachfalvi-csúcs a Felkai-völgyből, Kienast út, (Kienast F. -- Breuer J. és Spitzkopf U. P. vezetőkkel, 1907. augusztus 1.)
• Batizfalvi-gerinc, ny. gerinc a Keleti-Kacsavölgyi-csorbából, (Kienast F. -- Breuer J. és Spitzkopf U. P. vezetőkkel, 1907. augusztus 8.)
• Batizfalvi-gerinc, k. gerinc a Batizfalvi-horhosból, (Kienast F. -- Breuer J. és Spitzkopf U. P. vezetőkkel, 1907. augusztus 8.)
• Sárkány-fal, dk. gerinc az Omladék-völgyből, (Kienast F., Komarnicki R. és Wanjura W., 1910. augusztus 8.)
• Hlinszka-torony, k. fal a Menguszfalvi-völgyből, (Kienast F. -- ifj. Spitzkopf P. vezetővel, 1910. augusztus 31.)

1901-ben Wanjura W.-vel az elsők között próbálkozott a Ganek-karzaton, az úgyn. Wanjura-falig jutottak fel.

1928-1939 között a Magyar Hegymászók Egyesülete választmányi tagja (1924-31-), ügyvezető alelnöke (1924-), elnöke (-1928-39) volt. Az I. világháború után többé nem mászott hegyet lábbetegsége miatt. 1951-ben Budapestről kitelepítették, de svájci diplomáciai beavatkozás után elköltözhetett Magyarországról.

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 509. o.]
[Magyar Turista Lexikon, szerkesztette Polgárdy Géza, Budapest 1941., 123. o.]
[Dr Komarnicki Gyula, A Magas-Tátra hegyvilága, Budapest 1985., 2. kiadás]
[Kalmár László, személyes közlés]