Elhunyt Komarnicki Gyula

Ivan Bohuš

fordította: Szabó Gábor

Vysoké Tatry 6/1975. nov-dec.

      1975. augusztus 27-én elhunyt Budapesten a magyar hegymászás nesztora és a tátrai sporthegymászás egyik atyja, dr. Komarnicki Gyula.
      1885-ben született Budapesten. Már fiatal joghallgatóként felhívta magára a figyelmet akkoriban nem mindennapi hegymászó sikereivel. Több barátjával 1909-ben előkészítette a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület alapítását, amely a Magas-Tátrában tevékenykedő első sporthegymászó szervezet volt.
      1937-ig foglalkozott aktívan hegymászással, a magashegyi túrázást még nyolcvan éves korában is művelte. Több mint száz tátrai elsőmászást hajtott végre. Említsük meg többek között a Barát ény. falát, a Varangyos-csúcs é. falát (1908), a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs ény. falát (1909), a Jávor-csúcs é. falát, a Márta-csúcs ék. falát (1911), de mindenekelőtt a Tátra legnagyobb sziklafalát, a Weber-csúcs é. falát (1912).
      Komarnicki volt a szerzője a korhoz képest nagyon tökéletes hegymászó kalauznak, amely három magyar (1914, 1917, 1926) és egy német (1918) kiadást is megért. Társalapítója és sok éven át szerkesztője volt a Turistaság és Alpinizmus valamint a Turistik und Alpinismus hegymászó folyóiratoknak.Több különböző folyóiratban jelentek meg tőle tátrai témájú írások tizei. Irodalmilag tevékeny volt egészen haláláig, amely akkor érte utól, amikor a nyomdagépekből a legújabb, aktualizált "Magas-Tátra hegyvilága" c. kalauza jelent meg.
      Komarnicki polgári foglalkozása először a Magyar Államvasutak igazgatója volt, majd a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. vezérigazgatója lett. Haladó politikai meggyőződése mellett ez a funkció is segítette abban, hogy önfeláldozó segítséget nyújtson a Lengyelországból érkező politikai menekültek százainak, akik a nácik által megszált országukból érkeztek, Komarnicki apjának hazájából.
      Komarnicki élete végéig szívélyes kapcsolatokat ápolt szlovák és lengyel tátrarajongókkal, tiszteletbeli tagja volt a Lengyel Tátra Egyesületnek.
      Komarnicki Gyulát 1975. szeptember 3-án temették el a budapesti Farkasréti temetőben.