Ko¶cielecki Andrzej (Jęndrzej) várnagy és alkincstárnok lánya.
Krakkóban nevelkedett Öreg Zsigmond udvarában Bona királynő keze alatt.
1539. februártól augusztusáig Osztrogszki Elias herceg felesége volt,
majd a herceg korai halála után óriási vagyont örökölt. E házasságból
született a szépségéről híres Erzsébet lánya, akit Osztrogbeli Halszka néven
ismerünk, a későbbi Górkowné (1539-1582).
1564-ben az akkor már 49 éves Beáta Osztrogszka hercegnő a 21 évvel fiatalabb Laszky Olbracht, Késmárk tulajdonosának (apjától Jeromostől örökölte) második felesége lett. Később (1581-1586) Olbracht szepesi sztaroszta lett.
1565. május 21-én érkezett Laszky Beáta férjével együtt Késmárkra. A várban hangos fogadtatásban részesültek. Késmárk város akkori krónikájában, a Liber Censuum et aliarum Diarium-ban a hadi- és a város életét érintő egyéb (németül írt) bejegyzések között találunk az azon időkben egy rendkívülit: 1565 Pünkösd táján Laszky Beáta a késmárki polgárok társaságában Késmárkról a Hóhegységbe (eredetiben Schneegebirg), azaz a Tátrába tett kirándulásáról. Hasonló közlés ezután Genersich Keresztély Merkwürdigkeiten der königlichen Freystadt Késmark in Oberhungarn, am Fusse der Carpathen, (Kassa 1804., 260. o.) művében található azzal a különbséggel, hogy a kirándulás célját egészen másként fogalmazta meg: "a hegyekbe (auf das Gebürge)" nem részletezve, hogy a Tátráról van-e szó, de hozzá tette, hogy "a környék szerfölött tetszett (Sie fand viel Vergnügen an dieser Gegend)".
Beáta Laszky kirándulásáról minden később keletkezett írás e két bejegyzésre (pontosabban inkább a Genersichére) épül. A kirándulás célja valószínű a Késmárki-völgy volt, mivel ez van Késmárkhoz legközelebb (12 km légvonalban), már több évszázadon keresztül a város tulajdona volt, legeltettek és vadásztak is benne, így bizonyosan ismert volt az oda vezető út. Ezenkívül a későbbi évekből ismert kirándulások is a Késmárki-völgybe vezettek. A völgytorkolatig a hercegnő valószínű kocsival juthatott el, tovább lovon, de biztosan nem tovább a Zöld-tónál.
Vajon ez volt-e az első tátrai turista kirándulás? Az tény, hogy a krónikákban ez az első ilyen jellegű bejegyzés. De lehet, hogy a krónikás a bejegyzést a hercegnő magas társadalmi posztja miatt tette: hiszen a hercegnő Késmárk tulajdonosának felesége volt. A városi krónika nem emlékezik meg pl. a diákok tátrai kirándulásairól - ezekről 30 évvel később van írásbeli emlékünk. Ilyen diákkirándulások 1565 előtt is lehetségesek voltak.
Az említett krónikai bejegyzésen kívül a Connotatio Chronologica Civ. Kesmark ab Anno 1521-1618 krónikában még ez áll: "Anno 1565-to Ist Herr Lasky mit seiner Gemahlin nach Kesmark kommen und dann mit ihr auf das Carpathische Gebürg gefahren (1565-ben Laszky úr feleségével Késmárkra érkezett, majd ezután vele a Kárpátokba ment)".
A kiránduláson tehát Laszky Olbracht is részt vett. Késmárkon született, ott nevelkedett, így már azelőtt is meglátogathatta a Késmárki-völgyet, hiszen az előbb apja, majd az ő tulajdona volt. A krónikák azonban ilyen akciókről nem számolnak be.
Mindenesetre Laszky Beáta és Olbracht 1565-beli (valószínű június 10-én vagy 11-én) kirándulása az első, amelyről írásbeli emlékünk maradt és az első, ahol a résztvevőket megnevezték. Ezért az első turistáknak tekintjük őket. A következő feljegyzések az 1596-1600 évekből Kunisch Ádám által vezetett diákkirándulásokról és 1615-ben Frölich Dávid kirándulásáról szólnak.
Beáta Laszky további sorsa szerencsétlen. Miután férje megszerezte vagyonát (ezért vette feleségül) elhagyta Késmárkot, de a feleségének nem engedte meg, hogy elhagyja a késmárki várat. Csak 1576. júniusában távozhatott Kassára, ahol egy jó hónap után meghalt.
Fiatalon költőket inspirált, halála után személye lánya Halszka mellett jelent meg pl. Kraszewski Józef Ignac Halszka (1835), Przezdziecki Aleksandr Halszka z Ostroga (1841) és Szujecki Józef Halszka z Ostroga (1889) című drámákban, de a Tátra említése nélkül.
Az első turista hölgy tátrai kirándulását Weber Sámuel említi először az Altes und Neues, (Karpathen Post 1893., 46. szám) című cikkében. A későbbiekben Beáta Laszky első turista helyzete megerősödött több német, lengyel, szlovák szerzők műveiben, Laszky Olbracht szerepének elítélő említésével. 1933-ban Lipták János a késmárki líceumról írt monográfiájában dokumentálta mindkettőjük résztvételét a kirándulásban.
Irodalom:
Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska,
Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 684. o.]