Laufer István
(1888. december 21., Selmecbánya – 1914. április 21., Budapest)
Selmeci diák, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. hivatalnoka.
A hegymászást 1906-ban az MTE Egyetemi Osztályában kezdte.
Fiatalon, 25 évesen halt meg, de rendkívül sokat mászott a Tátrában, a
Liptói-Tátrában, a Fátrában, Dolomitokban.
A Magas-Tátrában több első téli megmászás is fűződik nevéhez.
A Glockner-csoportban is járt.
Síversenyen szerzett lábszársérülésének elhanyagolása miatt sok szenvedés után
sebfertőzésben halt meg. A BETE egyik legaktívabb tagja volt, az MTE sísportja
alapítója, a Tátrai Önkéntes Mentő Bizottság (TÖMB) tanácsadója, a Magyar Sí
Szövetség tanácsának tagja.
Emlékére a gumigyári turisták a mátraházai EMERGÉ úton nyírfából
készített pihenőt létesítettek, amelyet 1934 június 10-én avattak fel.
Útjai közül:
- Északi-Marmota-csorba, a Nagy-Tarpataki-völgyből, (Laufer I., 1908. VIII. 20.)
- Sárga-torony és Közép-orom, ény. gerinc a Sárga-padtól,
(Komarnicki Gy., Laufer I. és Martin A., 1908. szeptember 1.)
- Kis-Ganek, ny. gerinc, a Keleti-Ruman-csorbából, felső gerincrész, (Hefty Gy.A. és Laufer I., 1909. VII. 9.)
- Ganek, A Ruman-csorbából egyenest a ny. gerincen, (Hefty Gy. A és Laufer I., 1909. augusztus 9.)
- Kis-Szoliszkó, ény. gerinc a Középső-Szoliszkó-csorbából, (Kaczander E. és Laufer I., 1909. szeptember 4.)
- Zöld-tavi-csúcs, k. fal a Nagy-Papirusz-völgyből, (Jordán O. és Laufer I., 1910. augusztus 4.)
- Kapor-csúcs, k. fal a Nagy-Hincó-tó-katlanából, (Kerekes P., Laufer I. és Serényi J., 1911. június 4.)
- Késmárki-csúcs, d. fal jobb pillére, (Grósz A., Hefty Gy. A. és Laufer I., 1912. június 30.)
Forrás:
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]
[Kovalik András, személyes közlés]
[Dr Komarnicki Gyula, A Magas-Tátra hegyvilága, Budapest 1985., 2. kiadás]
[Dr Komarnicki Gyula: A Magas-Tátra hegymászókalauza, III. kiadás, Késmárk-Budapest, 1926.,
Turistaság és Alpinizmus lap-, könyv- és térképkiadó RT kiadása]