A brassói Komarnicki Gyula.

Egyike a brassói hegymászás kiváló alakjainak. Nagybátyja az SKV hegyivezetője volt a Törcsvárról kiinduló Bucsecs-túrákon. Kora gyerekkorától, úgy 1900 óta járta a hegyeket, és tökéletesen ismerte a Bucsecset, a Király-kőt és a Fogarast.

Jelentősebb hegymászó teljesítményei:

• 1913. augusztus 18-19.: Bucşoiul -- Omul -- Ţigăneşti;
• 1921. december 31. - 1922 január 1.: Sinaia -- Vârful cu Dor -- Ialomiţa-barlang, éjszakai túra, (Carl Lehmann, H. Gebauer, F. Tontsch és Waldemar Johann Goldschmidt);
• 1924 december 25-27.: Barcarozsnyó (Râşnov) -- Mălăeşti -- Vârful Omul -- Sinaia, (Carl Lehmann és Zach), a Mălăeşti-hornyokban kénytelenek voltak alagutat ásni a hópárkányban;
• 1927. február 20.: Nagy-Király-kő (Carl Lehmann és Erwin Csallner);
• 1935. február 27.: Bucşoiul (Carl Lehmann és Erwin Csallner);
• 1936. január 6.: Király-kő gerince (Carl Lehmann és Ion Udrişte-Olt);
• 1936. január 12.: az előbbi túra megismétlése (Carl Lehmann és Otto Wilck);
• 1938. március 20.: Csukás-csúcs (Carl Lehmann, Niculae Macavei, Niculae Biriş, Szabó Lajos, Otto Wilck és S. Kohn);
• 1942. március: Paltina.

1937. március 8-13. között sítanfolyamot szervezett a Szombatfalvi turistaházban, a Fogarasi-havasokban. A tanfolyamnak ő volt az oktatója. 1936-tól hegyivezetőként a brassói Országos Turisztikai Hivatal alkalmazottja. E beosztásában főleg külföldi turistákat vezetett a hegyekben. Hegyivezetői foglalkozása mellett Carl Lehmann a hegyi utak kialakításán is dolgozott (többek között ő építette ki az összekötő utat a Prepeleag és az új Mălăeşti turistaház között), segédkezett a Grind, a Bolnok, a Mălăeşti, a Curmătura, a Poiana Teslei, a Paul Predeluş, a Valea Rece turistaházak és a Grind, a Peştera de gheaţă, a November 7 és a Scări-Nagykő-havas menedékkunyhók építkezésénél. Szóbeszéd csupán, megerősítésre szorul, hogy a Király-kő gerincén, a Vf. Ascuţit-on az "ötcsillagos" menedékkunyhó építésénél nemcsak segédkezett, hanem talán a teljes anyagi költséget is fedezte. Ezért nevezték el -- talán hálából -- Lehmann bácsiról eredetileg a brassóiak által következetesen Lehmann-kunyhónak nevezett menedéket "Refugiul 7 Noiembrie"-nek (November 7 menedékkunyhónak). Az eredeti, kettős deszkafalú, samottbéléses kályhával ellátott kunyhó leégett, ma egy "futball-labda" áll a helyén, vaslemezből készült priccsel, mert minden egyebet széttörnek az idelátogató rombolók.

A hegyek szépségeitől kedvet kapott a fényképezéshez, több ezer felvételt készített az általa bejárt hegyekről. Carl Lehmann annyira jól ismerte a Bucsecset, a Nagykő-havast, a Keresztény-havast, a Király-kőt, a Fogarast és a Csukást, hogy még 90 éves korában is, ha szó kerül egy sziklaszirtről, egy völgyről, egy ösvényről, valamelyik patakról, azonnal kiegészítette a mondanivalót egy sor részlettel. Éppen ezért kérték ki szakvéleményét, valahányszor felmerül egy turistaház vagy egy útvonal létrehozása és bölcs tanácsait mindig meghallgatják. Könyvtára, fénykép- és dokumentum-gyűjteménye mellett maga Lehmann is egy valóságos hegymászó-enciklopédia volt. Hegyivezetői képességeiről dr. Alexandru Rudeanu a következőképpen nyilatkozott: "a Fogarasi-havasok északi oldalával kapcsolatban elsősorban Lehmann jöhet szóba, a brassói Turisztikai Hivataltól. Ki kell jelentenünk azonnal, hogy ő nemcsak egy szokványos hegyivezető, hanem egy kiváló hegyi bajtárs is. Kitűnően ismeri az övezetet, pontosan ismeri a helyi elnevezéseket és egy tökéletes úriember..." (Buletinul Clubului Alpin Român, VI. évf., 2 - 1938, 4. o.)

Christof Hannak: Die Sektion Kronstadt des Siebenbürgischen Karpatenvereins (1881-1945) könyvében a 212.oldalon a következőket írja Carl Lehmannról:
"Voltak azonban olyanok is, akik bár nem tartoztak az osztály vezetőségéhez, mégis önfeláldozóan dolgoztak az osztályban, sőt: éltek érte. Mindenek előtt Carl Lehmannra gondolok, aki 1990. június 1-én 96 éves korában hunyt el. A friss hegyi levegő, amelyet oly sokszor szívott magába, fiatalon tartotta.
Nem tartozott azok közé, akiket 1944-ig tiszteletbeli taggá választottak, bár megérdemelte volna. A Német Alpin Klub Karpáti Osztálya csak az 1989-ben tartott freiburgi ülésén tette ezt meg. A Törcsváron született erdész fia a hegyekben és a hegyekért élt. Brassóban is többször látták turistabakancsban mint félcipőben. Utakat jelölt ki, útjelzéseket festett, térképeket rajzolt, egyedi fényképeket készített, menedékházakat épített (ott volt a Malajesdi menedékház jelenlegi helyére való áthelyzésénél, ő intézte el a menedék bekötését a telefonhálózatba) stb. Még ma is megtalálhatók a Király-kő környékén az általa festett tájékoztató térképek. Több ösvény-jelzési munkát vezett 1944 után is".

Forrás:
[Wild Ferenc, személyes közlés]
[Der Siebenbürgische Karpatenverein 1880 -- 1945. Gedenkband.
Herausgegeben von Heinz Heltmann und Helmut Roth, unter Mitarbeit von: Hans Bergel, Gerhart Binder, Emil von Bömches, Uwe Grün, Christof Hannak, Hans Markus, Erhard Mathias, Alfred Prox, Martin Rill, Dietlinde und Rudolf Rösler, Alfred K. Schuster, Hugo Schuster, Gustav Servatius, Günter Volkmer und Volker Wollmann.
Wort und Welt Verlag, Thaur bei Innsbruck, 1990.]
[Niculae Baticu, Radu Ţiţeica: Pe crestele Carpaţilor, Editura sport-turism, Bucureşti, 1984, 354-355. o.]