1968-ban fejezte be tanulmányait a Temesvári Műszaki Egyetemen, az Villamosmérnöki Karon. A Műszaki Egyetem keretén belül folytatta pályafutását mint villamosmérnök-egyetemi oktató, méréstechnikára szakosodott villamosság, optika és környezetvédelem terén.

Nős, felesége Katalin, fia Mátyás.

Ipart kedvelő természetbarát családi környezetben nevelkedett. Szülei teniszeztek, édesanyja országos bajnok volt női tőrvívásban, édesapja az EKE (Erdélyi Kárpát Egyesület), majd a TCR (Touring Clubul Romaniei – Romániai Turistaklub) aktív tagja volt. Gyermekként a családdal kirándulásokon vett részt a Retyezátban és a Bánsági-hegyvidéken, megszeretve a természetjárást, a hegyi túrázást. Egyetemistaként a szünidőkben már önállóan bejárta a Déli- és Keleti-Kárpátok szinte összes hegységét.

Az alpinizmust későn kezdte, 1968-ban, alapítótagjaként a Temesváron akkor létrejött hegymászó-szakosztálynak, a műegyetemi sportklub keretein belül. Wild Ferenc, a jól ismert hegymászó és edző által irányított szakképzésben volt szerencsés része. Dacára a nem éppen hozzáillő fizikai adottságainak, a hegyek iránti szenvedélyének köszönhetően jelentős teljesítményeket ért el. Számos nehéz utat mászott meg úgy nyáron, mint télen.

Mászott útjaiból:

Hegység	Út neve	Nehézség	Évszak
Bucsecs	Reménység Sperante	6B	nyáron
	Kék repedés Fisura Albastra	6A és 6B	nyáron
	Hőn áhított repedés Fisura Mult Dorita	6A	nyáron
	Augusztus 23	6B	nyáron
	Costila Galbenele gerince	3A	télen
Békási-szoros	Gyopár mászóút Floarea de Colt	5B	nyáron
	Líra Lespezile Lirei	5B	nyáron
	Horony áthajlása a Csoránga-kanyonban Surplomba Hornului din canionul Cioranga	5B	télen
Retyezát	Peleaga nagy gerince Muchia Mare a Pelegii	4B	télen
Fogarasi-havasok	Kis-Árpás-gerinc Creasta Arpaselului	5B	télen

Háromszor járta be télen a Fogaras főgerincét a Szurutól a Szombatfalvi-menedékházig.
Részt vett számos alpiniádon (hegymászó-találkozó és verseny) és az országos hegymászó-bajnokságokon. Csapatával a 3-ik helyezést vívta ki 1973/74-ben. Négy éven át első kategóriájú sportfokozatot ért el.
Számos első megmászásban vett részt, kezdeményezője volt több kedvelt és gyakran mászott út kiépítésének a Domogled-en, Herkulesfürdő környékén (Betyár út – 4B; Kapitány gerince – 4A; Sólyom-horony – 5B; Rózsás-horony – 4A).
Részt vett több nagy nehézségű út első megmászásában a Cserna völgyében (Skorpió – 4B; Horhos áthajlása – 6A; Ördög-repedés – 5B; Központi-repedés – 6A) és a Békási-szorosban (Maratoni út – 6A).

Jelentős szerepe volt Herkulesfürdő hegymászó-zónáinak kiépítésében és fejlesztésében. A "Politehnica" sportklubbeli társaival két ízben, 1973-ban és 1983-ban elnyerte az első helyet az elsőmegmászásokért odaítélt "Románia Kupa" országos versenyen.

Legfontosabb tevékenységét a temesvári alpinizmus keretein belül a szervező-nevelőmunkában végezte a Megyei Hegymászóbizottságban, és edzőként a műegyetemi "Politechnica" sportklub hegymászó szakosztályában. Aktív része volt a hegymászó-találkozók (alpiniádok) szervezésében, melyet a temesváriak hagyományosan a Néra-szorosban ("Orgona-alpiniád"), Herkulesfürdőn a Cserna völgyében ("Bánsági Őszi Kupa") és a Retyezátban ("Temes Megyei Téli Kupa") rendeztek. Ezeken elsősorban a hegymászók felkészülését, a kiképzés felügyeletét látta el.

Mint tevékeny hegymászó és edző, jelen volt úgy a felkészülő edzőtáborokban télen (Retyezát) vagy nyáron (Bucsecs, Királykő, Békási-szoros, Tordai-hasadék, Néra-szoros, Cserna völgye), mint számtalan hétvégi sziklamászáson. Beavatott a hegymászásba, tanított, oktatott számos fiatal sportolót, főleg diákokat, egyetemistákat. Fontos szerepet volt temesvári, bánsági, sőt országos szinten is a hegymászómozgalom sikereinek elérésében.

Kíváncsian a dolgok természetére, "nyitott szemmel" járta a hegyeket, érdeklődvén a földrajzi, időjárási, hidrográfiai, geológiai, növény- és állatvilági, történelmi ismeretek iránt, mindig kéznél tartva fényképezőgépét.
Számos "bemutató túrát" kezdeményezve elnyerte társainak bizalmát és elismerését, csoportokat vezetett ritkán járt hegyi ösvényeken, a Szárkő, Godeanu, Retyezát, Bucsecs, Királykő gerincein, szakadékvölgyein, rejtett párkányain.
2007-ben Mátyás fiával és klubtársaival részt vett egy trekkingtúrán a Himalájában, a Khumbu Himal zónában.

Sokat tett a sziklamászás és alpinizmus népszerűsítéséért, a természet és környezet védelméért ismertető tanfolyamokon és számos előadáson, diavetítéssel és fényképkiállítással. A Magyar Természetbarát Szövetség kiadványa a "Hegymászó híradó", ennek 1976-os évfolyamát is gazdagította fényképeivel. Tagja a National Geographic társaságnak. Több alkalommal vezetett romániai hegyekben magyar, holland, német, görög csoportokat vagy hegymászótársakat turistautakon, de nehéz sziklamászóutakon is.

Az utóbbi időben csatlakozott dr. Futó Endre, Wild Ferenc és Bácskai Gusztáv kezdeményezéséhez, melynek célja, hogy a magyar hegymászók számára elérhetővé tegye a Kárpát-koszorú hegységeinek kalauzait. E munka keretében a Királykő sziklamászó-kalauzának összeállításához osztotta meg évtizedek során összegyűlt, kivételes pontosságú és részletességű ismereteit, a helyszínen irányítva a terepbejáró csapatokat.

Jelenleg fia, Mátyás gazdagítja a hagyományt, tagja lévén a sziklamászás, sportmászás, boulderezés élgárdájának, és több ízben elnyerve Temesvárott "Az év mászója" – "Climber of the year" címet.

Forrás:
[Luzán Emil önéletrajza]