|
A Szepességben letelepedett olasz családból származott. Majunke Antal
(1817-1867) szepesszombati serfőző és Kniesner Johanna (1820-1902) frigyéből
hét gyermek született. Ezek közül Gedeon a negyedik volt. Apja halálakor,
éppen a kassai reálgimnázium másodéves hallgatója volt. A legidősebb gyermek
16, a legfiatalabb 2 éves volt akkor.
Építészeti tanulmányait a bécsi Műegyetem rendkívüli hallgatójaként kezdte meg (1872-77), majd a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanul (1877-80) Theofil Hansen (1813-1891; az ő műve az új késmárki evangélikus templom, ahol Thököly Imre nyugszik) mesteriskoláján és ezen felül egy szemesztert végez Friedrich von Schmidt (1825-1891) neves német származású osztrák építésznél (1880/81), aki a műemlékvédelemnek is jeles képviselője volt. Számos felújítást tervezett, köztük az ő tervei szerint újították fel a bécsi Szent István-dómot (1862-64) és a pécsi székesegyházét (1882-91) Jeles magyar építészek voltak a tanítványai, mint Steindl Imre, Schulek Frigyes, Petschacher Gusztáv, Aigner Sándor, Foerk Ernő, Hofhauser Antal és Schmidt Frigyes. Tanulmányai alatt a tudományos akadémia épületének tervéért az udvari díj I. osztályában részesült. (Ez a munka csupán arra szolgált, hogy mindenki megmutathassa mi rejlik benne, nem tervezték megvalósítását.) Rövid ideig, gr. Andrássy Manó (1821-1891) betléri birtokán működik. Egy nagyobb támogatás ütötte volna a markát, ám az elmaradt. Andrássytól viszont kapott 200 aranyat.
1881-ben a szepesi lapokban olyan cikkek jelentek meg, melyek arra buzdítottak, Majunke kapjon megrendeléseket, hogy szülőföldjén települjön le. A késmárki bank Alsótátrafüred kiépítésével kapcsolatosan kereste meg. Vállalkozóként, építészként működött. Gőzfűrészt is működtetett. Különböző bizottságok tagjaként hasznosította tehetségét. Szakértője volt az épülő Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) Múzeumának. Az MKE építészeti bizottságának volt az elnöke.
1884-ben megnősült. A boroszlói (Wroclaw) születésű Hergessel Alice-szal (1864-1940) négy gyermekük született: Erik, Egon, Margit és Walter. Felesége a Vöröskereszten belül jeleskedett, a szepesszombati helyi szervezet alapító elnöke volt. A bizottságban férje is tevékenykedett. Ezért és a szepesszombati kórház építése körül szerzett érdemeiért, 1911-ben az asszony megkapta az Erzsébet Rend II. osztályú keresztjét. Férje ingyen vállalta a tervezést és kivitelezést. 1904-ben miniszteri elismerésben részesítették a szepesszombati gyermekmenhely és népiskola létesítéséért.
Szepesszombat önkormányzatának szenátora, tanácsnoka, építészeti ellenőre és a helyi kaszinó tagjaként vett részt a közéletben. Szepes vármegye virilistája volt (képviselő, akit nem választottak, hanem vagyona alapján nevezték be egy testületbe).
Az 1891-ben alakult Magyar Turista Egyesület, mely Eötvös Lóránd elnöklete alatt működött, Majunke annak kárpáti tagozatában működött. A sport fejlesztését is szívügyének tekintette. A Felsővárosi Korcsolyázó Egylet alapító elnöke volt (1881), majd tíz évre rá, a szánkózást népszerűsítette.
Az ő tervei alapján épültek a nyaralók, fürdő- és középületek a Magas Tátrában, de a klasszicista házak a szepesi és Tátra-alji városokban, fürdőkben, amit svájci stílusnak hívnak. A régió számos templomát is ő tervezte. Több szepesi kastélyt restaurált és ezen kívül tervezett gyárépületeket és lakóházakat. Rozsnyó felújításánál az 1890.VII.15-iki tűzvész után is komoly szerepet vállalt. Az ő elképeléseit tükrözi számos temető és nyilvános park. Húsz év alatt a tátrai épületek egy harmadát tervezte és kivitelezte. Majunke a tátrai építkezések egyik markáns alakja. Nemcsak Alsótátrafüreden, hanem Tátraszéplakon és Felsőhágin is építkezett. Az alsótátrafüredi épületei közül érdemes megemlíteni a Sas Villát (ma: ©afárik; 1882), az éttermet (1890-91), a neoszecessziós szgrafittivel díszített Aesculap Villát (Kalinčiak; 1884), a Klotild Villát (Kamzík, 1885-86) és a kárpáti népi építészetet alkalmazó Jármay Villát (1889-90). Virágvölgyön épült az Alpesi Villa (Hollý; 1890-91). Világkuriózum az alsótátrafüredi neogótikus római-katolikus templom, melynek oldalhajóit "lebegtette" (1889-95), mára azonban már azokat alátámasztották. Az ótátrafüredi kávéház jóval meghaladta korát, mert lapos tetejét füvesítette, amire ma sincs sok példa (1889-90).
A szepesszombati házak tervezésénél a reneszánsz és a manierizmus hatásait érvényesítette. Saját háza a Szombati téren (Sobotské nám. 49; 1884-85; ma a Vöröskereszt székel benne) áll, ugyanúgy mint Dr. Szász Ágostoné (1894-95). A Tarajkán Szilágyi-pavilont épített. Szilágyi Dezső (1840-1901) neves jogászt és politikust kortársai szinte kivétel nélkül nagyra becsültek. Ám Szekfű Gyula becsmérlő publicisztikájának köszönhetően a feledés homályába merült. Az MKE kezdeményezésére és támogatásával épült az említett igazságügyi miniszter emlékére. A miniszter éveken keresztül gyakran látogatott Ótátrafüredre és a Magas-Tátra lelkes népszerűsítője volt. 1904. augusztus 7-én adták át rendeltetésének. A plakett alkotója Istók János (1873-1972), Stróbl Alajos tanítványa, a kiváló portréista. Benne később több emléktáblát lepleztek le a Tátrát népszerűsítők köréből – Fischer Miklós (1855-1930), Dénes Ferenc (1845-1937), id. Szontágh Mihály (1843-1899), id. Guhr Mihály (1845-1921). 1945 után ezeket mind eltávolították. A feledésbe merült pavilon mindmáig az Ótátrafüred felőli utolsó kanyar mentén áll, fákkal körbenőtt terepen.
Élete vége felé a közéletben kimagasló szerepet vállalt. Szepes vármegye közigazgatási bizottságának tagjaként tevékenykedett. A szepesszombati önkéntes tűzoltóegylet parancsnoka 1898-tól a késmárki járási Munkásbetegsegélyező és Balesetbiztosító Pénztár (1907 után volt ez a neve) elnöke, majd 1914-től az Országos Munkásbetegsegélyező és Balesetbiztosító Pénztár főigazgatóságának tagja.
A szepesszombati temetőben nyugszik feleségével és annak szüleivel. Sírja siralmasan elhanyagolt állapotban van.
Majunke emlékét báró jobaházy Dőry Gyula (1836-?) Bihar megyei főispán, belső titkos tanácsos, a Bihari Kárpátegyesület elnöke (1888-1892) 1900-ban örökítette meg, amikor megmászta a Vörös-toronytól délkeletre eső névtelen tornyot és javaslatára Majunke-toronynak nevezték el. Ezt a nevet vette át 1922-ben a szlovák névhasználat is (Majunkeho veľa), de ma már Priečna veľa néven ismerik, ez a közeli Vörös-torony-hágóhoz (Priečne sedlo) idomuló név.
Az Öt-tónál a Téry-menedékházat az MTE építette Pfinn József tervei szerint, de a végén Majunke a veszteségek ellenére saját felajánlása alapján finanszírozta, építése alatt 37-szer járt fenn az Öttó-katlanában.
Az MKE központi választmányi tagja (Szepesszombat 1889-1913), az építő bizottság vezetője, a Téry-menedékház gondnoka, a Tátra Osztály választmányi tagja (1889-től), az MKE poprádi ügynökség tagja (1891-től). Az MTE Budapesti Osztály választmányi tagja (1901-től), az MTSz Műszaki bizottság elnökhelyettese (1917-től).
Irodalom:
Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska,
Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 706. o.]
[Balassa Zoltán, személyes közlés]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]
|
