Emlékezés Majunke Gedeonra halálának közelgő 80. évfordulóján

Írta: Dr Polgárdy Géza


Megjelent: Új idők, 5. évfolyam, 10. szám, 2000. május 15., 7. oldal



Alighanem földrajzi oka van annak, hogy a Magas-Tátra első megmászói, feltárói és leírói között nagy számmal találhatunk szepességieket. Kunisch Ádám, a késmárki líceum rektora már az 1590-es években rendszeresen vitte diákjait a Tátrába kirándulni. Aztán az első ismert magyar hegymászó, az ugyancsak késmárki geológus és matematikus Frolich Dávid leírja, hogy 1615-ben, diákként két osztálytársával megmászta a Tátra "legmagasabb csúcsát". A következő időkből is leginkább késmárkiaktól kapunk hírt a Tátráról, így id. Bucholtz György lelkésztől (1643-1723) és fiától, az 1688-1737 között élt ifj. Bucholtz György késmárki rektortól és öccsétől Jakabtól (1696-1759). Késmárk főorvosa. Ab Hortis Augustini Keresztély (1598-1650), a tátrai törpefenyőből készített Balsamum Hungaricum feltalájója szintén jeles tátrajáró volt. Használható Tátra leírást köszönhetünk Czirbesz András iglói lelkésznek (1732-1813) és Genersich Keresztély késmárki evangélikus lelkész 1807-ben megjelent német nyelvű munkája is a feltétlen említést érdemlők közül való.

E szerény és hézagos felsorolás is jól szemlélteti, hogy a szepesi szászok (cipszerek) a Magas-Tátra történetének kikerülhetetlen és letagadhatattlan szereplői. Még akkor is, ha a nemzetté válás útján lemaradt egyes parányi népek hajlamosak azt hinni, hogy a világ teremtése a trianoni békediktátum idejére tehető, s ami előtte létezett az semmi más nem volt, mint szörnyű elnyomás, amit a szlovákok szenvedtek el ezer éven át ...

Nos, e derék, hungarus tudatú szepesi cipszerek utódja volt a 145 éve 1855. május 5-én Szepesszombaton született Majunke Gedeon, a Magas-Tátra jeles építésze is, akire az évforduló kapcsán emlékezünk. (Szepesszombatot, e Poprádtól, a Tátra kapujától pár kilométerre északra volt helységet a térképen ma hiába keressük. Egybeolvadt Popráddal, s ma annak része.) Majunke a szülőföldön végzett középiskolai tanulmányai után - már gimnazista korában erősen érdeklődött a természettudományok és technika iránt - a bécsi műszaki főiskolán képezte tovább magát, s ennek építészi karán szerzett diplomát. A császárvárosban végezte el a művészeti akadémiát is, díjat nyerve Az ideális múzeum című pályamunkájával.

Tanulmányai befejezése után - felismerve tehetségét - tanári állást kínáltak neki a bécsi műegyetemen, de Majunke azt visszautasította. Jövőjét, - miként a legkiválóbb magyar patrióták - szülőföldjén, a Szepességben, képzelte el, annak fejlődését akarta munkájával gazdagítani. Nagy reményeket fűzött Majunke a Kassa-Oderberg-i vasútvonal 1871-es megnyitásához, s a velejáró fejlődéshez, építkezésekhez. Nem kellett csalódnia! A múlt század utolsó negyede korábban soha nem látott rohamos fejlődést hozott a Tátra vidékén. Előbb a hegy lábánál keletkeztek a gyógy- és fürdőhelyek (Lucsivna 1873., Virágvölgy, Weszterpark 1881., Felkai turistatelep 1882., Grébpark 1884.) majd a Tátra derekán a mai magyar turisták által is ismert nyaraló telepek (1871-ben Újtátrafüred, 1876-ban a Csorbai-tó környéke, 1881-ben Alsótátrafüred, 1883-ban Barlangliget és Tátraháza, 1884-ben Matlárháza és Tarpatakfüred, 1888-ban Tátraszéplak, 1891-ben Felsóhági.) Utak épültek és menedékházak. Így 1875-ben a Tarajkán a Rózsa, míg a Csorbai-tónál a József menedékház, a következő évben pedig az Egyed menedékház a Zöld-tónál, 1878-ban a Hunfalvy a Felkai-tónál és 1879-ben a Majláth a Poprádi-tónál.

Majunke, aki végzett építészként szülőhelyén, Szepesszombaton telepedett le, a százéves Ótátrafüred közelében, tengernyi munkát talált a Magas-Tátra déli lejtőin alapított turisztikai és gyógyászati létesítményeit tervezve és felépítve. E munkái során nem csupán elméleti ismereteit tudta hasznosítani, de azokat a tapasztalatait is, amelyeket az osztrák alpesi turisztikai központok építészetének elemzése során szerzett.

Az általa tervezett épületek a Magas-Tátra csaknem egész területén szétszórtan találhatók. Nagyobb csoportot alkotnak az újtátrafüredi volt Szontagh-szanatórium (az ún. régi telep) épületei, melyek később a Csehszlovák Állami Fürdők kezelésébe kerültek. Ugyanebből a műhelyből származik a barlangligeti tuberkulózis és légúti megbetegedéseket gyógyító szanatórium és a tátraszéplaki, később Jiri Wolker nevet felvevő gyógyintézet és melléképületei. Külön kiemelést érdemelnek Majunke Alsótátrafüreden épített nyaraló villái, amelyeknél a favázak közeit az antik mitológia allegorikus képeivel díszítette. Majunke Gedeon tehetségét a Habsburgok is felismerték és pazar rezidenciák építésére kérték fel úgy a Csorbai-tónál, mint Alsótátrafüreden. Két nagyobb - és leghíresebb - szálloda építménye az Ótátrafüreden felépült - részben sajnos szanált - Tátra szálló, és Tátralomnicon a ma Hotel Lomnica néven jegyzett patinás épület. Jelentős alkotásai a fa és tégla építésű tátrai templomok is.

Az 1873-ban Késmárk központtal létrejött Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) tagja, a lelkes turista számára azonban valamennyi saját tervezésű épülete közül a legkedvesebb az építészetileg a többitől teljesen különböző, kőépítésű Téry-menedékház, melyet 1898-1899 között épített fel. Eredetileg e turista menedékház terveit Pfinn József készítette, ám az Öt-tó katlanába szánt épületnek a terep és egyéb helyi viszonyokhoz kellett igazodnia. E célból Majunke már 1897 októberében feleségével és Hunsdorfer János hegyi vezetővel felkapaszkodott a kétezer méter feletti helyszínre. A ház helyének pontos kitűzése végül is 1898. május 19-én került sor. A munkáról Majunke a Turisták Lapjában 1900. április 30-án megjelent 1-4. számában a 24-44. oldalakon számol be. Az épület felépítését hatezer forintért vállalta el, s végül ennek többszörösére (14455 koronába) került. Nemcsak dolgozhatott, még finanszírozhatta is az építkezést! Ilyen ember volt Majunke Gedeon. Az építkezés megkezdésétől harmichétszer ment fel az Öt-tó katlanába. A helyszínen nagy tükröt állított fel, s az ezzel előidézett fényjelekkel hívták fel munkatársai lakoóhelyéről Szepesszombattról, ha szükség volt rá. Amikor pedig fenn tartózkodott a kétezer méternél magasabb építkezésen e tükörrel artotta a kapcsolatot feleségével. (Ne feledjük, száz éve a telefon, különösen pedig a mobil telefon még nem volt ...) Az építkezés helyszínéül szolgáló völgyben kő és homok ugyan elegendő mennyiségben állt rendelkezésre, a többi építőanyagot azonban 51 355 kg súlyban az építők a hátukon cipelték fel a magasba. A felszállított berendezési tárgyak összsúlya 2701 kg. Az építkezésen pedig váltakozva összesen százhusonöt munkás vett részt. Az ünnepélyes felavatásra igen zord időjárási viszonyok között, mely ezen a magasságon nem ritka, 1889. augusztus 21-én került sor. Állt az akkor történelmi Magyarország legmagasabban felépített épülete!

... Amikor pedig egy év múlva 1900. augusztus 22-én Dőri Gyula, az újonan felépült Téry-menedékházból indulva megmászta a közeli Haránt-torony nevű csúcsot, javasolta, hogy a Magas-Tátra kiváló építésze tiszteletére Majunke-toronynak nevezzék el. A magyar hegymászó irodalom azóta is e néven tartja számon, sőt a német is: Majunketurm. A szlovák nem ...

A XX. század első évtizedében a külföldi tőke is megjelent a Tátrában, s mondén, nagykapacitású szállodákat igényelt. Ez Majunke szellemével ellentétes volt. Visszahúzódott, s tátraalji városok építkezési és kastély restaurálási munkáit végezte. A tátrai tervezéseket pedig Hoepfner Guido vette át. Majunke hatvanhat éves korában 1921. április 23-án Szepesszombatban húnyt el.