Hírlapíró, szül. 1865-ben Rozsnyón, hol atyja M. József bőrgyártulajdonos volt. Középiskoláit Rozsnyón végezte s 1879-ben a még akkor fennálló kassai hadapród iskola növendéke volt, hol az iskolai év eltelte után, betegsége miatt kilépett. 1880-ban a vaskereskedési pályára lépett és tíz évig az ország nagyobb városaiban, utoljára Budapesten a Schopper J. G. vasnagykereskedő irodájában működött. Itt érték az 1889. véderői vita mozgalmas napjai; ekkor ott hagyta a kereskedelmi pályát és beállott egyes politikai napilapokhoz reporternek. 1890-ben a Vas- és Gépujság szerkesztőségébe lépett és itt az 1893. szünidejét arra használta fel, hogy többbek társaságában kirándulást tett a dobsinai jégbarlangba, hol meghonosította a nyári korcsolyázást; ennek átkutatása után az aggteleki cseppkő- és szomszédos sziliczei jégbarlangot vizsgálták meg, különösen az utóbbinak még ismeretlen részeit; mely kirándulást 1895. és 1897-ben ismételte s tapasztalatait képekkel közölte a Vasárnapi Ujságban és egyes napi lapokban. 1893. dec. 1-től 1896. jún. 15-ig a Magyarország napilapnak helyi tudósítója volt.
1894 óta állandó külmunkatársa a Vasárnapi Ujságnak. 1896. júliustól 1898. decemberig a már megszűnt Független Hírcsarnok cz. katonai s egyéb közérdekű cikkeket közlő kőnyomatos lap szerkesztője volt, melynek révén több politikai napilapnak tudósítója volt. 1898. decembertől ismét a Magyarországnál van alkalmazva mint helyi tudósító.

Cikkei a Vasárnapi Ujságban:

• 1894. Iszi hadgyakorlatok,
• 1895. Tündérvilág a jégen, Katonáink Plevjében,
• 1896. A mi magyar cigányaink,
• 1897. Az Új-épület pusztulása,
• 1898. A városligeti jégről, Képek a krasznahorkai várból,
• 1899. Bem tábornok zenésze: Salamon János, Fejedelmi vadászatok Gömörben.

• 1896. Czinka Panna, Salamon János).

• 1898. A Rozsnyó és vidékebeli 1848-1849. honvédek élményei.

• Cigány zenészek Albuma. Bpest, 1896. (45 elhalt és 65 fővárosi és vidéki élő prímás arcképével, életrajzával, 13 zenekari képpel és 280 segédzenész arcképével. Erzsébet királyné elfogadta könyvtára részére és a szerzőt egy gyémántos melltűvel, neve kezdőbetűivel ellátva, jutalmazta meg.)

Cikk Markó Miklósról az Ország-Világ 1915. évi számából

Markó Miklós hirlapíró, 1879-ben a kassai hadapródiskola növendéke lett. Az 1889-iki mozgalmas véderővita Budapesten találta, mint több napilap riporterét. 1893-ban belépett a "Maygarország" szerkesztőségébe, hol 21 évig működött. 1896-ban kiadta az 1848/49-iki tábori és más országos hírű hazai cigányzenészek albumát. Erzsébet királyné a felajánlott albumért kevéssel tragikus halála előtt monogrammjával és a magyar koronával díszített gyémántos melltűt ajándékozott az agilis szerzőnek. Ráth Károly, akkori főpolgármester erről értesítve az írót, megjegyezte levelében, hogy ez volt a boldogult királyné utolsó ajándéka.
1907-ben Ferdinánd bolgár király pohorellai kastélyában kihallgatáson fogadta és a Coburg-házról írott sok cikkének elismeréseül sajátkezűéeg átnyújtott neki egy a bolgár koronával díszített gyönyörű melltűt. Huszanhat éve krónikása a főúri társaságok eseményeinek s mint tudósító állandóan résztvesz a gömöri fejedelmi medve- és a parnói róka-vadászatokon. 1908-ban Coburg Fülöp herceg a balogvári fejedelmi vadászaton monogrammjával és a hercegi koronával díszített melltűvel tüntette ki.
Markó Miklós valóságos amerikai riporteri fáradhatatlansággal kutatta ki és hozta aztán nyilvánosságra azt a páratlan jótékonyságot, amit Andrássy Dénes gróf és felejthetetlen emlékű Francziska grófné gyakoroltak éveken át a legnagyobb titokban, többnyire külföldről küldve fejedelmi segélyeiket a megszorultaknak. Megtudva a grófi párnak ezt a nagyszerű emberbaráti tevékenységét, diszkrét cikkeiben ráirányította a nemes grófi-pár figyelmét a hazai kulturális intézményekre. Az első időben a gróf és a grófné igen bosszankodott, hogy nevük nyilvánosságra került és Markónak emiatt Hodinkával, a gróf akkor teljhatalmú jószágkormányzójával, aki különben rokona volt a cikkírónak, kétizben kellemetlensége volt. Végül mégis megnyugodtak a grófék és azontúl a hazai emberbaráti közművelődési intézmények csakugyan hatalmas összegeket kaptak Krasznahorkáról.
Markó Miklós eszközölte ki Hodinka jószágkormányzó útján, hogy a grófi pár 1899-ben huszezer koronát adományozott a Hirlapírók Nyugdíjintézetének. Ezt az összeget Markó eredetileg a Budapesti Ujságírók Egyesülete számára kérte s hogy ilyen tévedés történt a dologban, kireparálta a gróf azzal, hogy tízezer koronát még külön az Egyesületnek is adományozott egy év mulva egész váratlanul.

Forrás:
[Magyar Könyvészet 1896 és önéletrajzi adatok]
[Markó István, Markó Miklós unokája, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]
[Raisz Iván Dr., személyes közlés]