Mauksch Tamás

(1749. december 20., Késmárk -- 1832. február 10., Késmárk)


Természetkutató, az egyik első tátrai kutató, tanár, evangélikus lelkész, kereskedő. A késmárki líceumban érettségizett, majd a lipcsei egyetemen tanult teológiát és természettant. 1776-1784 között a késmárki líceum tanára és igazgatóhelyettese volt, 1784-1786 között német evangélikus lelkipásztor Bártfán, 1786-1802 között ugyanaz Nagyszalókon, Szepes m. - itt kezdett borral kereskedni. 1802-ben lemondott lelkipásztori állásáról, Késmárkra költözött, kereskedett, többek között krakkói kereskedőknek bort árult.

Az említett tevékenység mellett történelemmel, kőzettannal, klimatológiával, a tátrai tavakkal is foglalkozott, de 1780-tól a tátrai és a tátraaljai flóra kutatásának szentelte szabadidejét. Nagy növénygyűjteménye volt, 1803-ban a késmárki háza mellett füvészkertet létesített. Kőzetgyűjteménye is volt.

Gyakori tátrai kirándulásai során jól megismerte a hegységet, különösen a szepességi oldalát, a hegység egyik legjobb ismerőjévé vált. 1795-ben megkísérelt feljutni a Lomnici-csúcsra. Több természettudóst kísért el a Tátrába, többek között az angol Townson Robert-tet, a brazil da Cramer-t, a svéd Wahlenberg Göran-t, Kitaibel Pált, de más látogatókat és katonatiszteket is. Túratársai legtöbbször Asbóth János, Berzeviczy Gergely, Csáky István és ezek vendégei voltak.

Nagyszalóki tartózkodása alatt gyakran használta Csáky István tátrafüredi vadászházát, vendégeivel itt éjszakázott. Egy ilyen kirándulást Berzeviczy Gergely írt le, de maga Mauksch is többször a naplójában.

Művei közül:

A botanikát amatőrként kezdte, de hamarosan a szepességi és tátrai flóra elismert szakértőjévé vált. Baráti kapcsolatokat tartott fenn Kitaibel Pállal, sok szepességi és tátrai növényt küldött neki, pl. 1797-1800 között minden évben. Kitaibel és Waldstein nagy művében, a Descriptiones et icones plantarum rariorum Hungariae Mauksch segítségét a szerzők meg is említik. Az 1813-as tátrai látogatása alatt a híres svéd botanikus Wahlenberg Göran köszönte segítségét és tanulmányozta növénygyűjteményét. Botanikai művei kéziratban maradtak, pl.: Botanikai feljegyzéseit és meteorológia megfigyeléseit az 1794-1832 években vezetett naplójában (Tagebuch) írta. A naplót sem adták ki, de Weber Sámuel a Maukschról szóló életrajz és Lipták János a késmárki líceumról szóló művének megírásakor felhasználta.

A XVIII. század végén és a XIX. század elején Mauksch jelentősen hozzájárult a Tátra és Tátraalja megismeréséhez. Nem csak műveivel, hanem az odalátogató természetkutatóknak adott tanácsaival, kalauzolásukkal is. A tátrai helyinevekben neve megmaradt a Nagyszalóki-csúcs oldalán található Mauksch-gödör és a Késmárki-völgyben lévő Mauksch-tó elnevezésében. A nagylomnici templomban 1901. szeptember 8-án emléktáblát állítottak tiszteletére.

Irodalom:

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 732. o.]