Orvostanhallgató, orvos. A BETE titkára (1912-től), majd főtitkára. Az I. világháborúban tábori kórház orvosaként tífuszban halt meg.

Tizenhárom éves korától járja a hegyeket 1909-ben szüleivel Iglóra költözik, ahol bekapcsolódik a helyi turista életbe. A "Szepesiek"-kel részt vesz a "Szószék" mászóiskola létrehozásában, 1910–12 között a Káposztafalvai mészkőhegység – a Glac szurdokvölgyei – feltárásában tölt be jelentős szerepet. Kiemelkedik ezek első téli bejárásaiban.

Kimagasló munkája a Magas-Tátra részletes kalauza II. kötete (TA 1914), ennek írója, szerkesztője. Számos cikke jelent meg a Turistaság és Alpinizmusban, a Szepesi Hírnökben. Írásai olvashatók a Magyarországi Kárpát Egyesület, a Mecsek Egylet évkönyveiben. Szerkesztője a BETE 1910–13 évkönyvének.

Írásai:

• Bolyongások a Magas Tátrában (MTE irodalmi pályázat I. díj)
• Mártacsúcs – Rumancsúcs – Ganek (TA 1915, 318. o.)
• Én és a háború (TA 1915, 330. o.)
• Tátracsúcs (TA 1915, 373. o.)
• Két túra a Felkai völgyben (TA 1916, 9. o.)
• A Szuhabela völgye MKE évkönyv 38. évf. (1911)
• A Kiszelpatak völgye télen MKE évkönyv 39. évf. (1912)

Forrás:
[Kalmár László, személyes közlés]
[Kovalik András, személyes közlés]