Szobrász. Ferenczy István szobrászati díj (1938), Nemzeti Szalon kitüntető elismerése (1942). Kőfaragó szakmát tanult, majd Bory Jenő ajánlásával felvették a budapesti képzőművészeti főiskola díszítőszobrász szakára. 1931-ben a főiskolán Bory Jenő és Sidló Ferenc tanítványaként szerzett oklevelet. 1933-1935-ben Párizsban további tanulmányokat folytatott; ezalatt Huszár Imre műtermében alkotott, egyidejűleg az École des Beaux-Arts-on tanult. 1939-1940-ben a budapesti képzőművészeti főiskolán tanársegéd, ebben az időben Rómában állami ösztöndíjjal tartózkodott. 1941-ben Budapesten iparostanonc iskolán rajztanári oklevelet szerzett. 1943-tól a várbazári műteremsoron Berán János műtermében dolgozott, amelyet pályázaton nyert el. 1928-tól vett részt kiállításokon. Főként portrékat, egyházművészeti alkotásokat, monumentális dekoratív épületmozaikokat és stilizált figurákat készített. Művészetére döntő hatást gyakorolt az óegyiptomi szobrászat és a római ókeresztény mozaikművészet. Legjelentősebbet a mozaikművészet területén alkotottt.

Antal Károly barátja, sokat túráztak, együtt másszák meg a Gerlachfalvi-csúcsot. A Zsigmondy társaság tagja volt, ő készítette el Skolil Ottó halála után emléktábláját.

Forrás:
[Új Magyar Életrajzi Lexikon, IV. kötet, 697. o.]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]