Atyja Münnich Adolf bányaigazgató, anyja Sóltz Berta. Elemi és középiskolai tanulmányait az iglói ágostai hitvallású evangélikus elemi iskolában, később ugyanez egyház gimnáziumában végezte. A gimnázium negyedik osztályát a miskolci ágostai hitvallású evangélikus gimnáziumában járta. Az érettségi után 1874-ben jogi pályára ment a pesti egyetemre, előtte még leszolgálta önkéntességi évét Iglón, és a tiszti vizsgát is letette. Az egyetemi tanulmányai befejezése után 1880-ban a budapesti első hazai takarékpénztár jogügyi osztályában kapott állást. Két évi gyakorlat után 1882-ben letette az ügyvédi vizsgát. 1884-ben az iglói országgyűlési kerület képviselőjévé választották, az is maradt 1905-ig, midőn a választásnál kisebbségben maradt.

Képviselői működése alatt, mindjárt az első évben, mint korjegyző működött, később a véderő bizottság előadója lett. 1905-ben úgy a gölnici, mint a liptószentmiklósi kerületi pótválasztáson jelöltetni akarták, de ő a felszólításoknak nem tett eleget. Mint képviselő közgazdasági téren is élénken tevékenykedett. Számos intézet, társulat elnöke, tagja, titkára volt. Budapesten önálló ügyvédi irodát vezetett, ahol leginkább szepességi fiatalembereket foglalkoztatott. 1887-ben feleségül vette Sesztina Ilonát, házasságából három gyereke született.

Életének utolsó hat évében évenként Karlsbadba járt egészségének helyreállítása végett, a nyarat mindig Iglón töltötte saját villájában, rendes lakása Budapest volt. Igló díszpolgára volt, majd 1897-től Budapest díszpolgára is. Szepesvármegye bizottságának, úgyszintén annak állandó választmányának, azonkívül Igló város képviselőtestületének, valamint a budapesti és iglói ágostai hitvallású evangélikus presbiteriumnak is tagja volt. A Ferenc József-rend középkeresztje és a Lipót-rend középkeresztje kitüntetések birtokosa.

Az MKE elnöke (1896-1906), a magas-tátrai kalauzügy újjászervezője, az MKE Budapesti Osztály választmányának tagja (1888-1891), 1896-ban kieszközölte a hegység új katonai térképészeti felmérését és a tátrai térképek javítását; 1897-ben a Zöld-tavi menedékház felépítését. Tarajkán a Szilágyi emlék megépítése is neki köszönhető. Érdemei közé tartozik a tátrai települések telefonhálózatba való bekötése. Az MKE elnökeként jelentősen hozzájárult a tátrai turizmus és idegenforgalom fellendítéséhez. Célul tűzte ki Hohenlohe herceg javorinai birtokai kincstár általi megvásárlását és e területen nemzeti park létrehozását.

Forrás:
[Szepesi Lapok 25 éves megjelenése alkalmából kiadott emlékkönyv, Igló 1908., 225-226. o.]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]
[Ivan Bohus: Od A po Z o názvoch Vysokých Tatier, TANAP Tátralomnic 1996. 91. o.]