Villanygyári igazgató, vezérigazgató. A Mecsek Egyesület választmányi tagja (1937-44-).

Iskolai tanulmányait Hódmezővásárhelyen végezte, gépészmérnöki oklevelét a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte 1908-ban. Katonai szolgálata után 1909. decemberétől 3 éven át a Ganz Villamossági RT-nél villamosvasutak tervezésével, építésével és üzemeltetésével foglalkozott. Ezt követően három és fél éven át az arad-hegyaljai helyi érdekeltségű vasútnál főmérnökként, majd 1916-tól 1922. júliuságig a Pozsonyi Városi Villamosvasútnál mint főmérnök, majd üzletigazgató dolgozott.

1923. március 1-én került Pécsre. Itt eleinte csak a villamosmű és a gázgyár, majd a villamosvasút és autóbuszüzem, végül mindezeken felül a víz- és csatornamű, a fürdőüzem, a köztisztasági üzem és az idegenforgalmi iroda ügyeit is intézte, kezdetben főmérnökként, 1925-től kezdve pedig igazgatóként. A magánvállalkozóktól akkoriban átvett két üzemet: egy 50 éves, teljesen elavult törpe gázgyárat, és egy 30 éves, tűz és életveszélyes állapotban lévő primitíven megépített, szakszerűtlenül bővített villamos-áramelosztó berendezést külföldi kölcsönnel korszerűsítette és elkezdte a villamosmű teljes átépítését. A gáz- és kőolaj-lámpák helyett – a közterületekre is kiterjedő – a villamoshálózatot és korszerű közvilágítást hozott létre, bankkölcsönök nélkül, az üzemek saját és egyre növekvő nyugdíj- és egyéb alapjai felhasználásával. E pénzforrás még a II. világháborúban is lehetővé tette egy újabb 5000 köbméteres gáztartály építését, tucatnyi autóbusz beszerzését és a vízmű építésének, bővítésének megkezdését.

Az 1913-ban létesült, kitérős rendszerű, 5,4 km-nyi villamosvasút továbbfejesztése anyagiak hiánya miatt meghiúsult. A villamosvasút kiegészítőjeként 1926-ban megalapított autóbuszüzem nagyarányú fejlesztését valósította meg újabb társasgépkocsik vásárlásával, illetve a pécsi jármű- és karosszéria-gyártóknál meegrendelt autóbuszok üzembe állításával.

Pécs város Törvényhatósági Bizottsága 1943. októbe 29-én megalakította a városi közüzemeket, ami országos viszonylatban is kezdeményező jellegű volt. Ezt a szerteágazó, szolgáltató jellegű, üzleti tevékenységet folytató vállalatot vezett 1946. aug. 1-ig.

1946. Június 1-től a Bányaberuházási Vállalat kirendeltségénél, illetve annak jogutódjánál, a Komlói Szénbányászati Trösztnél teljesített szlgálatot. Komlói tervékenysége alatt gépészmérnöki, csoportvezetői, később 1953-1955 között a tröszt gépészeti osztályán osztályvezetői-helyettesi munkakört töltött be. Általános gépészeti tevékenysége mellett a villamosenergia-ellátó üzemmel és fejlesztésével foglalkozott. Különböző beosztásban irányította és szervezte a dolgozók szakmai- és továbbképző tanfolyamait.

Egészségének megromlásakor, 1955. decemberében, 71 éves korában ment nyugdíjba. A szocialista bányászváros, Komló építésében kifejtett tevékenységéért 1954. ápilis 4-én a nehézipari minisztertől megkapta a "Komló építéséért" emlékérem ezüst fokozatát.

Tagja volt a Mérnöki Kamarának, a mérnökök és technikusok, és a bányaipari dolgozók szakszervezezének.

Forrás:
[Pécsi Műszaki Szemle, Neves elődeink, 1987.]
[Nagy Elek, Nagy Elek unokája, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]