Posta és Távírda igazgató, Pécs. A Mecsek Egyesület választmányi tagja (-1904-1913-).

      A 19 éves, érettségizett, Brassóban élő fiatalember a Távirdát választotta munkahelyéül. 1867-ben Budapesten távirdatiszti, 1869-ben főtávirdász vizsgát tett. Jogi tanulmányait 1872-ben bírói vizsgával koronázta meg, valamint két évvel később megszerezte az akkor legmagasabbnak számító jogi végzettséget is.
      Szülővárosából Nagykanizsára került, ahol öt évig a Távirda Igazgatóság titkáraként ténykedett. Opris Péter pályafutása ezután Debrecenben, majd Temesváron folytatódott. Az erdélyi városban tevékenysége nem volt annyira intenzív, viszont ebben az időszakban rögzítette írásban (cikksorozatban) elméleti tapasztalatait. Főleg a távirda és a posta tevékenységének élénkítése, fejlesztése foglalkoztatta. A cikksorozatra felfigyelt Baross Gábor munkaügyi, közlekedési miniszter, és kiküldte az akkor 33 éves Opris Pétert Németországba és Belgiumba tanulmányútra.
      A külföldi tapasztalatszerzés után Baross Gábor a fiatalembert maga mellé vette a minisztériumba. Mivel a postaigazgatóságok kerületét ebben az időszakban alakították ki, Opris Péter javaslatára az egyik igazgatóság nem Nagykanizsára, hanem Pécsre került. Az ötlet nagy ellenállást váltott ki a szakmában, ennek ellenére a miniszter megfogadta a tanácsot. Opris Péter 1887-ben első igazgatója, majd két évvel később főigazgatója lett az új pécsi igazgatóságnak. Jelentős szerepe volt az ország postahálózatának kiépítésében, szakmai tevékenységét hazai és nemzetközi kitüntetésekkel ismerték el. Szakmai érdemei mellett kiemelendő széleskörű társadalmi szerepvállalása.

Forrás:
[Gerner András, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]
[Francsics Ferenc, személyes közlés]