Otto August Dr
(1851. szeptember 28., Albendorf, Alsó-Szilézia -- 1929. február 15., Boroszló, ma Wroclaw)
Német turista és hegymászó, népszerű tátrai kalauzok és térképek szerzője,
a turizmus nagy népszerűsítője, különösen a sziléziai német közösségben.
Az I. viláháború előtt az MKE Sziléziai Osztályának egyik legaktívabb
tisztviselője, tagja. A boroszlói egyetemen szerzett oklevele után a boroszlói
német privát középiskolában haláláig német-, latin- és matematikatanár volt.
A Tátrában 1886-1914 között túrázott, azután még egyszer 1924-ben. A turizmus
mellett hegyet is mászott, gyakran hegyivezetők kíséretében, főleg 1897-1907
között. Útjai közül:
- Késmárki-csúcs, k. fal a Hunfalvi-gödörből
(H. Dittrich és Otto A. -- id. Hunsdorfer J. és Skokan P. vezetőkkel, 1896. július 31.)
- Közép-hegység, (Otto A. -- id. Hunsdorfer J. vezetővel, 1897. július 20.)
- Vám-kő, ny. gerinc, a Keleti-Vámkő-nyeregből, (Otto A. -- id. Hunsdorfer J.
vezetővel, 1897. július 20.),
- Felkai-csúcs, dk. gerinc a Lengyel-nyeregből, (Otto A. -- Csizák P. vezetővel, 1897. augusztus 12.)
- Felkai-hágó, d. szakadék, lemenetben a Felkai-völgybe, (Otto A. -- Csizák P. vezetővel, 1897. augusztus 12.)
- Felkai-hágó, D-ről a Felkai-völgyből, (Otto A. -- Csizák P. vezetővel, 1897. augusztus 12.)
- Hosszú-tavi-csúcs (Litvor-csúcs), ék. gerinc a Felkai-hágóból, (Otto A. -- Csizák P. vezetővel, 1897. augusztus 12.)
- Hosszú-tavi-csúcs (Litvor-csúcs), d. gerinc a Hosszú-tavi-nyeregből (Litvor-hágó), (Otto A. -- Csizák P. vezetővel, 1897. augusztus 13.)
- Közép-hegység, (Otto A. -- id. Hunsdorfer J. vezetővel, 1897. VII. 20.)
- Omladék-völgyi-torony, é. gerinc a Sárkány-tavi résből, (Otto A. -- Breuer J. vezetővel, 1907. július 27.)
- Gerlachfalvi-csúcs a Kacsmar-folyosón, (Darmstädter L. és Otto A. -- Stabeler Hans
tiroli vezetővel, 1899. július 22.)
- Virágoskert-torony, dk. gerinc, (A. Otto -- Breuer J. és Csizák P. vezetőkkel, 1903. július 29.)
Az MKE Sziléziai Osztályában több éven keresztül pünkösdi négynapos tátrai
kirándulást szervezett Wroclaw-ban, gyakran száz ember részvételével. A résztvevők főleg
sziléziai németek voltak, de gyakran Berlinből is. Nagy érdeme van a Sziléziai-ház
és a Lengyel-nyeregre vezető ösvény megépítésében.
1891-ben látott napvilágot a Die Hohe Tatra című kalauzának első kiadása (a
Griebens Reisebücher, később a Griebens Reiseführer, Berlin). A kalauz 1925-ig 10 kiadást
élt meg, majd azután név nélkül jelent meg
Hefty Gyula Andor aktualizálásában Hohe
Tatra címmel. Éveken keresztül ez volt a legnépszerűbb német nyelvű tátrai kalauz,
turisták számára készült, de hegymászó információkat is tartalmaz. Ezért
hegymászókalauzként is használták a szakosított hegymászókalauzok megjelenéséig
(Chmielowski és Komarnicki kalauza). Az Otto-féle kalauz nagyon népszerű volt és nagyban
hozzájárult a Magas-Tátra népszerűsítéséhez. Kiadta a Magas-Tátra 1:50000 mértékű
turistatérképét is, több kiadásban 1891-1911 között.
Gyakran írt német és szepességi német lapokban a turizmusról, hegymászásról, ezek
történelméről, topográfiáról, földrajzi nevekről, pl.:
- Die Kesmarker-Spitze, (MKE Évkönyve 1897.),
- Der älteste Weg auf die Lomnitzer Spitze, (MKE Évkönyve 1906.),
- Zur Nomenklatur der Hohen Tatra, (Turistik und Alpinismus, 1922-1923., 7. szám),
- Das Meerauge in der Hohen Tatra, (Turistik, Alpinismus, Wintersport, 1926., 1-3.
szám),
- Der Ungarische oder Dacianische Simplicissimus, (Turistik, Alpinismus,
Wintersport, 1928., 7-12. szám).
Az MKE központi választmányi tagja, Boroszló (1895-1911).
Az MKE tiszteletbeli tagjává választotta, Tátraszéplakon emléktáblát kapott.
Neve az Otto-csúcs, Otto-csorba földrajzi nevekben maradt meg.
Könyvtárat is adományozott a Sziléziai-ház részére.
Irodalom:
- Guhr Mihály, Turistik und Alpinismus, 1922-1923., 3. szám, 90. o.
Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska,
Wydawnictwo górskie, Poronin 1995., 864. o.]
[Dr Komarnicki Gyula, A Magas-Tátra hegyvilága, Budapest 1985., 2. kiadás]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]