Tanár. zoológus. Mint a piarista rend tagja, Vácott és Nyitrán teológiai, Pesten filozófiai és pedagógiai tanulmányokat folytatott. 1866–70-ben a pesti piarista gimn.-ban tanított. Miután 1870-ben tanári oklevelet szerzett, Kolozsvárra helyezték. Itt 1870–72-ben az orvossebészi intézetben anatómiát és fiziológiát tanult, majd az egy. megnyitása után 1875-ig természettudományi és orvosi előadásokat hallgatott. 1871-ben kilépett a piarista rendből és a ref. főgimn. tanára lett (pszichológiát, logikát és filozófiát tanított). 1901-ben nyugdíjba ment. Tanári működése mellett biológiai, fiziológiai és összehasonlító anatómiai kutatásokat végzett, számos cikket, tanulmányt és önálló feldolgozást publikált. Több bel- és külföldi tudományos társaság tagja volt.

Fő művei:

• Szövet- és fejlődéstani adatok a tömlőbelű örvényférgek köréből (Kolozsvár, 1876)
• A burgonya két leghatalmasabb ellensége korunkban (Kolozsvár, 1876)
• Jelentés az erdélyi vizek örvényférgeire tett kutatások eredményeiről (Bp., 1883)
• A symbiosis növény- és állattani tekintetben (Orv. Term. tud. Ért., 1884)
• Physiologiai lélektan (Kolozsvár, 1887)

Irodalom:

• Nekrológ, Bpesti Hírl. 1902. 97. sz.

Az EKE Helynév helyesbítő bizottság tagja (1894-).

Forrás:
[Kalmár László, személyes közlés]
[Székelyhidi Ferenc, személyes közlés]