Tátrai hegyivezető. Hegyivezetői vizsgáját 1908-ban tette le és 1962-ig hegyivezetőként dolgozott, majd 1964-ig a Tátrai Mentőszolgálat ügyeletén. Az egyik legaktívabb szepesi hegyivezető, a II. világháború után a régi gárda egyedüli aktív hegyivezetője Szlovákiában. A Gerlachfalvi-csúcsra hatszázszor ment fel. Sok hegyimentés résztvevője.

1914. március 8-án több hegyivezető (Csizák P., ifj. Franz J., id. Hunsdorfer J., Kirner P., Pocsuvaj J., Schmidt P. és Strompf J.) társaságában részt vett Hefty Gy. A. általt tartott téli hegyivezető továbbképzésen. 1935-ben résztvevője volt a Nagy-Tarpataki-völgyben hegyivezetők számára tartott sítanfolyamon Tomáš Budzák (akkor és ott lavina áldozata lett), Vojtech Hudyma, Alojz Krupicer, Pavol Krupinský, Nitsch Mátyás, ifj. Spitzkopf Pál és Zamkovszky István társaságában.

Túráiból:

• Keleti-Szalóki-torony az ék. gerincen a Nagy-Tarpataki-völgyből, (Hefty Gy. A. -- Csizák P., ifj. Franz J., id. Hunsdorfer J., Kirner P., Pocsuvaj J., Schmidt P. és Strompf J. vezetőkkel, 1914. március 8.)

Irodalom:

• Václav Cibula: Šestsetkrát na vrcholu, (Krásy Domova, 1963. 1. szám), a Gerlachfalvi-csúcsot hatszázszor mászta meg
• Karol Bocek: Hosť na lane..., (Pravda, Pozsony 1967. július 22.)