N.Á.: - Az első kérésem az lenne, kedves Géza bátyám, hogy egy kicsit beszéljél magadról, s egy rövid "polgári" önéletrajzot mondjál nekünk.

P.G.: - 1908. március 1-én születtem Budapesten, iskoláimat is mind itt jártam. Az elemi után a Fasori Evangélikus Gimnáziumba jártam négy évig és a sportpályafutásomat is ott kezdtem meg. Harmadikos gimnazista voltam, amikor a gimnázium a 100 éves fennállását ünnepelte.

N.Á.: - Hol van ez a gimnázium?

P.G.: - Most ismét ott lesz a régi helyén, a Gorkij fasorban, az evangélikus templom mellett. Éppen folynak a tárgyalások, hogy visszaadják az egyháznak. Az úgynevezett intézeti staféta előkészítő "triál" versenyén az első lettem, és így az osztályomból én indulhattam a centenáriumi versenyen. Az előkészítőn egyébként bakancsban futottam, hát így kezdődött az én sportpályafutásom. Később egyébként a Fasori Gimnáziumból átkerültem az Izabella utcai kereskedelmibe, és ott is érettségiztem.

N.Á.: - S hogyan kezdődött a turista pályafutásod?

P.G.: - 1931-ben bevonultam katonának; a huszársághoz hívtak be. Valószínűleg azért oda, mert akkor már aktívan sportoltam az MTK-ban, ahol sprinteltem és magasugrásban versenyeztem. (Az MTK-ban egyébként az iskolai testnevelő tanárom javaslatára kezdtem el atletizálni, aki ekkor az egyesülethez kötődött.) De visszatérve, a komáromi huszárezred állományába kerültem, először Sopronba küldtek iskolára. Itt, a környékbeli lovaglások során találkoztam először turistajelzéssel. Később családi kapcsolatok révén beléptem az MTE-be. Akkor már a BBTE-ben versenyeztem mint atléta. Ám egy balszerencsés edzésen rándulást szenvedtem, és abba kellett hagynom az atletizálást. Később megkedveltem a turistatársaságot, ahol mindenféle foglalkozású és korú túratársakkal lehettem együtt. Egy ideig ugyan még kosárlabdáztam, majd amikor innen "kiöregedtem" azon kaptam magam, hogy a "Fecskék" csoportjának szinte minden túráján részt veszek.

N.Á.: - Mint tudjuk, a későbbiekben az MTE-ben és az MTSZ-ben is magasabb pozíciókat töltöttél be. Hallhatnánk erről is valamit?

P.G.: - Kérlek szépen, miután a csoportunkból a sógorom, Kollár Károly az MTE titkára volt, egy idő után én is bekapcsolódtam az egyesület munkájába. Előbb mint jegyző, majd a következő választásnál előreléptem, és én is titkár lettem. Egy alkalommal az MTE főtitkára elővett engem, hogy az MTSZ-ben választás lesz ...

N.Á.: - Ki volt akkor az MTE főtitkára? PG.: - Dr Peitler Gyula. Ő volt egyébként a Turisták Lapja szerkesztője is. Néhány cikket adtam le neki a T.L.-ba, s mivel szükség volt arra, hogy az MTE az MTSZ-ben is megerősödjön bizonyos posztokon, ezért Peitler Gyula megkérdezte, hogy elvállalnám-e a szövetségben az ellenőri megbízatást.

N.Á.: - Ez miből állt volna?

P.G.: - Előzőleg fogalmam sem volt róla. Aztán később megmagyarázták, hogy mit kell csinálnom. A feladatom a turista egyesületek munkájának az ellenőrzése volt.

N.Á.: - A szövetség tagjai többnyire az MTE-ből kerültek ki?

P.G.: - A szövetség munkájában a legnagyobb súllyal az MTE és az MKE vettek részt. Ezek voltak a legnagyobb létszámú egyesületek melyek úgynevezett "asztalokból", azaz asztaltársaságokból álltak.

N.Á.: - Ezek milyen létszámúak lehettek?

P.G.: - A Fecskéknél 30-40 fő volt a létszám, de voltak olyan kis egyesületek, ahol az összlétszám ennél sokkal kisebb volt.

N.Á.: - Mint titkár végül is milyen tevékenységet folytattál?

P.G.: - Munkám során megláthattam, hogy nem csak az MTE van a világon, és sok kisebb egyesületben is komoly munka folyik. Mi az MTE-ban folyton azt hallottuk, hogy csak az MTE munkája számít. Ám idővel, ahogy jobban megismertem a turista társadalmat - mint szövetségi tisztviselő - nekem ez valahogy nem tetszett. Idővel elkezdtem járni a BBTE turista szakosztályába is. Amikor letelt a hároméves választási periódus, megválasztottak titkárnak, és akkor három évig a szövetségben is titkár voltam. Majd amikor ez az újabb három év is letelt, megválasztottak a szövetség főtitkárának.

N.Á.: - Tehát hároméves intervallumok voltak?

P.G.: - Igen, hároméves időszakonként voltak a választások, tisztújítások. Ebben az időben adtam ki az első Turista zsebkönyv-et, amibe Keller Ferenc, az előző főtitkár írt egy eléggé éles hangú cikket az egyesületek egyeduralomra törekvéséről. Ez az MTE-nek persze nem tetszett, hiszen ők törekedtek egyeduralomra. Nekem ez nem volt szimpatikus, mert megismertem a többi aktív turista egyesületet és láthattam, hogy máshol is vannak jó turisták akik útjelzést festenek, forrást foglalnak és menedékházat gondoznak. Ezért kiálltam amellett, hogy én csak úgy általában magyar turistákat ismerek. Ezzel összeütközésbe kerültem a Magyar Turista Egyesület álláspontjával, s ennek az lett a vége, hogy kiléptem az MTE-ből.

N.Á.: - Ez mikor volt ?

P.G.: - Ez 1939 végén történt. Annyira rossz néven vették az álláspontomat, hogy 1940 elején fegyelmit indítottak ellenem. Sőt arra is felszólítottak; hogy mivel a szövetségi főtitkári tisztségemet az MTE támogatásával értem el, erről mondjak le. Válaszom az volt, hogy én nem az MTE szavazatai, hanem az egyetemes turistatársadalom szavazatai alapján lettem a szövetség tisztségviselője, tehát nem mondok le. Ők ennek ellenére meghozták ellenem a fegyelmi határozatot és kizártak az MTE-ből. Ez természetesen jogellenes volt, hiszen én - mint már említettem - korábban már kiléptem az MTE-ből. Ezért az Országos Sport Központhoz fordultam. Ekkor kaptunk egy levelet a szövetségbe, amelyben azt írják "Hivatkozással 1942. évi május 4-én kelt, hozzám intézett beadványára értesítem a tekintetes elnökséget, hogy az egyesületi jog terén követett gyakorlat szerint, ha valamely egyesületi tag az ellene indított fegyelmi eljárás során vagy akár azt megelőzően az egyesületből való kilépését bejelentette, vele szemben az egyesület kizáró határozatot nem hozhat. Az egyesület választmánya a nevezett kizáró határozatát f. évi március hó 9-én hozta meg, ezt a határozatot az egyesületi közgyűlés március 31-én helyben hagyta. Ezek szerint kétségtelen hogy a Magyar Turista Egyesület Polgárdy Gézát kilépésének bejelentése után, tehát jogosulatlanul zárta ki tagjainak sorából és így az egyesület választmányának valamint közgyűlésének mindkét határozata hatálytalan."

N.Á.: - Nem tudom ezzel a témával összefügg-e, de megkérdezem, hogy mi a története az 1942-ben megjelent Magyar Turista Irodalom-ról írott füzetednek, s az erre született - jóindulatúnak nem nevezhető - reflexiónak?

P.G.: - A Magyar Turista Irodalom című füzetemet a vezetőképző tanfolyamok részére állítottam össze. Elkövettem azt a "hibát", hogy a valaha létezett legjobb turista lapnak a Turistaság és Alpinizmus-t neveztem, s ezt ki is domborítottam. Jó lap volt a Turisták Lapja is, de míg ez az MTE lapja volt, addig a T. A. az egész turistaságnak szólt. Mivel ez utóbbit neveztem az eddigi legjobb turista lapnak, az MTE-ben rettentően felhördültek és elhatározták, hogy lehetetlenné tesznek. E célból összeállt három személy, s megpróbálták minden egyes soromat megcáfolni. Amikor ez az "ellenvélemény" Sujtó Bélától, Szöllősy Jenőtől és Németh Alberttől megjelent, én csupán azt a kérdést tettem fel nekik, hogy ha ilyen jól tudják, hogy mi hogyan volt a magyar turista irodalomban, akkor miért nem írták meg ők.

N.Á.: - Kik voltak azok a turistatársak, munkatársak, akiknek tevékenysége bizonyította, hogy nemcsak az MTE létezik?

P.G.: - Ami engem illet, elsősorban az MKE-val dolgoztam sokat, és nagyon sok mindenben egyezett a véleményünk. Náluk Rubányi Vilmos volt a főtitkár, az elnök pedig Karafiáth Jenő főpolgármester, illetve kultuszminiszter, régi BETE-tag, akikkel számtalan kérdésben egyezett a véleményünk. Jelentős segítséget kaptam a Dunántúli Turista Egyesülettől Szakvári Károly részéről, a Mecsek Egyesület főtitkárától, s a későbbiek folyamán nagy segítséget kaptam az általános turistaérdekek védelme vonalán az MKE vezetőitől. Az EKE-vel összerúgtuk a patkót, mert az erdélyiek önálló turista szövetséget akartak alakítani Erdélyben, amin mi eléggé megbotránkoztunk. Elmérgesedett a helyzet. Végül tartottunk egy megbeszélést az EKE-vel, amin Dr Balogh Ernő és a főtitkár vett részt. Az MTSZ-ben ültünk össze. Ennek az lett az eredménye, hogy nagy, igaz és őszinte turista barátság alakult ki közöttünk; a vélemények egyeztetése után ettől kezdve mindenben együttműködtünk. Különösen szívélyes kapcsolatba kerültem Dr Tulogdi Jánossal, az EKE Kolozsvárott kiadott lapjának szerkesztőjével, aki a Farkas Utcai Református Kollégium tanára volt. Mindez Erdély egy részének visszakerülése után történt.

N.Á.: - Addig semmilyen kapcsolat nem volt Erdéllyel? Akkortájt történt pl. Papp Lajos elüldözése. Ő milyen ember volt?

P.G.: - Papp Lajos is titkár volt az MTE-ben velem együtt. Nagyon jó szervező és ragyogó ember volt. Szervezett is egy túrát a Biharba az MTE részére, de az utat le kellett fújni, mert a románok nem engedtek be bennünket. Pedig Papp Lajos teherhordó lovakat is szerzett, s tizenöten vállalkoztunk a nem mindennapi, szinte expedíciós feladatra.

N.Á.: - Kik voltak még ismerősök a jelentős emberek közül? Mint pl. Déri?

P.G.: - Déry József, Jász Géza volt még számomra ismert. Jankovicsot csak névről ismertem. Jankovics írásait is megdicsértem, az se tetszett nekik, hogy miért, azt nem tudom? Pedig hát Jankovics Marcell aztán mindenki fölött állt, csak el kell olvasni az írásait. Nagy turista volt még Dr Prém Lóránd aki az Országos Sporthivatalnak volt az ügyvezető elnöke. Azután az MTSZ elnöke, Dr Zsitvay Tibor, aki előzőleg igazságügyi miniszter volt, majd az országgyűlés elnöke. Ő maga is turista volt. A Szt. István-vándorlás megnyitásain ott volt. Zsemberi Gyula az MTSZ ügyvezető elnöke volt. Utána Dr Csízik Béla pénzügyminisztériumi államtitkár lett az elnök, aki a BBTE-nek aktív turistatagja volt. Sokat túráztunk együtt ezzel a nagytudású emberrel. Ő volt az MTSZ utolsó elnöke.

N.A.: - Az MTE-nek ki volt az elnöke abban az időben?

P.G.: - Dr Cholnoky Jenő, nagy geográfusunk.

N.Á.: - Voltak-e kiállítások abban az időben?

P.G.: - Volt egy turista kiállítás, és az MTE alelnöke, Vörös Tihamér volt az, aki a turista kiállításból a múzeumot csinálta. A szövetségben is alelnök volt, a turistamúzeum igazgatója. 90 egynéhány éves korában halt meg.

N.Á.: - Schermann Szilárdot ismerted-e?

P.G.: - Schermann Szilárd Dr-nak a turistaság a Tátránál kezdődött és a Tátránál fejeződött be. Nagytudású turista volt, az MKE elnökségi tagja.

N.Á.: - A Felvidék visszatérésével az ottani egyesületek és a szövetség között kialakult-e valamilyen kapcsolat?

P.G.: - A felvidéki egyesületek beszervezéséért nagy verseny alakult ki az MTE és az MKE között.

N.Á. - És mi volt a helyzet a Kárpátalján?

P.G. - A Kárpátalján ugyanez volt a helyzet. Rahón volt a az MTE-nek osztálya, mint Kassán is, de ezek nem voltak önálló turistaegyesületek.

N.Á. - A lexikon történetével kapcsolatban, ha mondanál még valamit, Géza bátyám?

P.G.: - Az MTE alakulásának 50 éves jubileumára készülve a Turisták Lapja néhány munkatársával azon törtük a fejünket, hogy hogyan lehetne megünnepelni az évfordulót irodalmilag. Felvetettem, hogy csináljunk egy lexikont, és címszavakban ismertessük az MTE keletkezését, működését az összes szakágazatban. Az előkészítő bizottság ezt elfogadta, aztán úgy alakult a helyzet, hogy azt mondták, hogy ez egy olyan nagy valami volna, hogy ezt nem tudjuk megcsinálni. Én akkor önállósítottam magam, és a Turista Lexikon gondolatát "kisajátítottam magamnak". Miután úgy határoztak, hogy egy évkönyvformájában fogják megünnepelni az évfordulót; a lexikon gondolata megmaradt nekem. Attól kezdve azon dolgoztam, hogy magam csinálok egy turista lexikont. Megszerveztem egy pár embert, akiktől címszavakat kértem; a könyv elején fel is vannak sorolva a főmunkatársak. Egész éven át hangyaszorgalommal dolgoztunk, és a vége az lett, hogy 1941-ben megjelent a Magyar Turista Lexikon.

N.Á.: - Milyen szempontok vezettek a címszavak kiválasztásánál?

P.G.: - Miután én addig egyetlen lexikon szerkesztésében sem vettem részt, és a munkatársaim sem, a nulláról indultunk. Összedugtuk a fejünket. Mindenkinek volt állása, elfoglaltak voltunk, én az éjszakáimat szántam rá. Amíg a lexikont csináltam, nagyon ritkán fordult elő, hogy három óra előtt lefeküdtem. Napközben a postán dolgoztam, eleinte az MTE-ben és az MTSZ-ben, majd a BBTE-ben is, és a túrákon mindig ott voltam, és csak az éjszaka maradt a könyvre. Keller Ferivel és Zsemberi Gyula bácsival összedugtuk a fejünket, s kitaláltuk, hogy mi kerüljön bele.

N.Á.: - A terjedelem nem szabott korlátokat, vagy az is ?

P.G.: - A pénz, a pénz szabott korlátokat.

N.Á.: - Ez teljesen saját költségen ment?

P.G.: - Igen, teljesen. Ami a nyomdát illeti, az Élet Irodalmi Nyomda a Horthy Miklós úton (ma Bartók Béla út) volt, és annak az igazgatója, Lajszki Jenő választmányi tagja volt az MTE-nek. Ő egy nagyon rendes, nagyon aktív, rokonszenves ember volt, és nekem majdnem apám lehetett volna. Én fiatal ember voltam még, és valahogy megkedvelt, s a kalauzaimat is mind nála adtam ki, kivéve a zsebkönyveimet. Mert amikor az a bizonyos említett nagy zűr volt, rábeszélték Lajszkit, hogy ne vállalja a további kiadást. A lexikonnak már a kliséje is egy vagyonba került, de főleg a nyomás, úgyhogy amikor rákerült a sor, nyolc darab váltót adtam át a nyomdának.

N.Á.: - Végül is nyereséges, vagy veszteséges lett a könyv?

P.G.: - Hát veszteséges nem lett, de túl nyereséges sem. Végül is a pénz bejött rajta. Ezt már az Eggenberger kezelte, mint főbizományos. Tudod-e hogy hol volt az Eggenberger?

N.Á.: - Nem tudom.

P.G.: - A Kossuth Lajos utcában, a Ferenciek templomával átellenben lévő oldalon. Egy nagy papírkereskedés van a sarkon, amellett volt az Eggenberger.

N.Á.: - És milyen példányszámban jelent meg?

P.G.: - Hát azt már nem tudom. Pár ezer példány lehetett, ha jól emlékszem, 3000 volt. Egyébként ott tároltam a nyomdában, s időnként elhoztam pár száz példányt. S akkor beütött a krach: 1948-ban államosították a nyomdákat, és a még ottmaradt mintegy 1000 példányt bezúzták.

N.Á.: - Egy egészen más téma: a szövetség hol volt helyileg?

P.G.: - Az Alkotmány utcában.

N.Á.: - És az MTE?

P.G.: - A József utcában, a József körút és a József utca sarkán, ahol van egy vendéglő, az utána lévő házban volt az MTE a földszinten. Egyébként a Turista Lexikonnak az itt lévő szobám volt a hivatalos helysége, itt készült. Itt volt a szerkesztősége, kiadóhivatala, minden az ég világon.

N.Á.: - Köszönöm a beszélgetést.

Forrás:
[Polgárdy Géza: "Harcok, munkák és küzdelmek - Tíz esztendő a magyar turista közéletben (1934-1944)", 64-72. o.,
kiadta a Magyar Hegymászótörténeti Társaság, 1998., ISBN 963 03 47105]